Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1904
16 vitéz kézből kihullott a kard, intézetünk kezén is csörgött a munkabénító rablánc. De hivatásáról soh’sem feledkezett meg. Hiába űzték ki mint bélpoklost a város falain kívülre, itt is az ősök buzgósága követ-kőre rakva felépítette a tudományoknak, a hazaszeretetnek, az istenfélelemnek ezt a hajiokát, melyre szemünk büszkén tekint. Aztán leomlott a felekezeti türelmetlenség válaszfala, leomlott e város körítőfala is és intézetünk e város büszkesége lett. Meglehet, hogy a dicső múlt szenvedéseiről regélő folián- sokat már megette a por, de szabad szellemünkön nem győzhetett az idő vasfoga. Ez az iskola rendületlenül hirdeti, hogy magyar és protestáns! Ezt hirdeti új zászlónk is nekünk és hirdetni fogja maradékainknak. Lelkem eltelik örömmel, szivem magasztos érzelemmel, midőn tekintetem e lobogóra száll. Ilyen lobogó szállott legutóbbi. 1848—49-iki szabadságharczunk legendás csataterein, hol hőseink vérző mellel és mégis áldó szívvel tekintettek a szabad és független magyar haza eme szent jelvényére. És ami magyar erény volt a magyarban, ekkor lündöklött ragyogó fénynyel, hogy a vén Európa is elámult rajta. Egymás mellé állott a bércek és a rónák fia; egymás mellett küzdöttek, kik más és más templomban dicsérték az Istent; egy gondolat tömörítetté őket egy nagy egésszé, e szent ige, mely ott ragyog a mi zászlónkon: a haza minden előtt! Ifjú és agg lelkét e kép felidézésén csodás élő álom, álomszerű valóság ragadja meg. a szabadság álma. a függetlenség valósága, melynek méltó festésére képtelen emberi ajk, bár minden csöppnyi vérünk érte buzog, bár szivünk minden dobbanása érte dobog, ez nappal álmunk, ez éjjel ébrenlétünk. A haza minden előtt! Ezt csöpögtették tanáraim szívembe ez intézetben, ezt szíttam magamban a levegővel e falak között, ezt prédikálom én is tinéktek ifjak és ezt hirdeti majd mindenha e lutheránus iskola! És jő idő, mikor beszédes ajkunk elnémul, hő szivünk elvegyül a föld porával, de honszerelmünk élni fog a ti szivetekben és ti hirdetni fogjátok azt az utódoknak! Óh jól tudom, ha hazaszeretetről van szó, ha történelmünk nagyjaira mutatok, úgy érzitek. hogy a ti karotokban is van erő,
