Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1903

5

újabb kutatások nyomán szintén a mondák világába kell utalnunk, mert területén oly sírokat találtak, melyek a Kr. e. 10—8-ik századból valók, amelyek azt bizonyítják, hogy Róma területe már régebben is lakott hely volt s hogy az alapítás mondája legfeljebb a város szervezésére mutat vissza.

A megerősített Palatinus körül idők folyamán latin és szabin törzsek telepedtek le. Az igy meggyarapodott városnak most már uj, nagvobbszerű védelemről kellett gondoskodnia. A történelem Servius Tullius nevéhez fűzi ez uj fal építését, amelynek vonalát — maradványai nyomán — csaknem teljes határozottsággal lehet megállapítani. E körön belül csupán a mons Capitolinus-l erősítették meg, mint az istenek földi lakóhelyét.

Ez a régi város nem igen nyújthatott a mai fogalmak szerint vett városi képet. A szűk és kövezetlen utcák mentén egyszerű, fából készült, szalmafödeles parasztházak állottak, középen nyitott tetővel, hogy világosak legyenek s a tűzhely füstjét kiengedjék. E kezdetleges kunyhókból csak lassankint fejlődött ki a római háznak az a képe, melyet a pompeii ásatások nyomán ismerünk. S ha Pompeiről szabad Rómára következtetnünk, ezeknek a házaknak lakóhelyiségei is nagyon szűkek és kicsinyek voltak. Még a palatinusi Lívia-házban is, mely bizonyára előkelő személyiség tulajdona volt, alig találunk nagyobb szobákat.

A város népességének emelkedésével, gazdagodásával és művelődésével a földszintes házak több emeletesekké alakulnak s a régi egyszerűséggel szemben a görög és a keleti fényűzés is csakhamar lábra kap. A gyakori házbeomiások Augustusi már arra késztették, hogy megtiltsa a nagyon magas házak építését. Elgondolva, hogy a bérházak felső emeletei rendesen fából készültek, nem csodálkozhatunk a városban oly gyakran dühöngő és óriási mérveket öltő tűzvészeken, melyek sokszor egész városrészeket pusztítottak el. Az előkelők és császárok palotái természetesen kivételt képeznek; nagyobbára egy eme- tetesek s nagy számú melléképületeikkel és árnyas kertjeikkel valóságos tömkelegeket alkotnak.

Az utcai élet is más volt, mint a mi nagy városainkban. Az ezeket jellemző szünetlen kocsizörej nem háborította meg Róma nyugalmát, mert csak az esteli és az éjjeli órákban volt szabad kocsikon járni, nappal csak néhány előkelőnek. Ha gya-