Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1903
6 log nem akartak menni, gyaloghintókon vitették magukat rabszolgáikkal. Magok az utcák kanyargósak, szűkek és sötétek voltak; de a rómaiak ezt így tartották helyesnek, mert árnyékot nyújtottak a nap égető heve ellen. A házak kezdetben nagyon egyszerűek voltak s az egyiket a másik mintájára építették. Csak a pun háborúk lezajlása után kezd lépten-nyomon tünedezni az ősi egyszerűség s helyét őrületes fényűzés és pazarlás foglalja el. Bár Sulla idejében a magánházak még mindig a régi modorban épülnek, néhány évvel később már ezek is márványoszlopos palotákká változnak. A helytartók kapzsisága és rablásai értékes műkincsekkel, szobrokkal, márványoszlopokkal árasztják el Rómát. S ez az építési düh annyira felverte a telkek árát, hogy már Cicero palatinusi házáért 600 ezer koronát kénytelen fizetni. A kizsákmányolt provinciákból ömlő kincsekkel rohamosan nő a fényűzés is. Az előkelő római nem elégszik meg már azzal, hogy csak Rómában legyen háza; kényelmes lakóhely fogadja vidéki birtokán s a nyári időszak kellemetlenségei elől pazar berendezésű villájába menekül. Ez a pazarlás feltartózhatatlanul terjed át az élet minden szükségletére. Hiába hoznak törvényeket ellene, hiába emlegetik az ősök egyszerű életét, mikor maguk a vezető férfiak járnak elöl a legrosszabb példával. A nép kegyét hajhászva, fényes épületeket emelnek számára, hogy azokban mulasson, szórakozzék s a nagyok hulladékaiból élve, tétlenségben töltse életét. S bár ez a fényűzés és pazarlás aláásta a nagy római birodalom alapját s tönkretette erkölcsét, mégis ennek köszönhetjük a reánk maradt emlékek legtöbbjét, a nagyszerű templomok, csarnokok, paloták, fórumok valóságos áradatát, melyek méltán bámulatba ejthették a Rómába özönlő idegeneket és — romjaikban bár — ma is bámulatra ragadják a látogatót. A régi Róma fennmaradt emlékei közül egyetlen egy sincs, mely jobban érdekelné a Rómába zarándokló idegent, mint a forum Romanum, ez az aránylag szűk tér, mely minden időben Róma középpontja és szive volt s amely sok évszázadon keresztül sok lélekemelő és megrázó jelenetnek volt tanúja. Hajdanában ártalmas lehelletű posvány, füves, dombos-völgves terület volt ez a hely, de legalkalmasabb arra, hogy a dombok tetején megtelepedett pásztorközségek itt egyesüljenek közös
