Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1903

16

lak. nagyon egyszerűen éllek. Sok kiváltságot élveztek: nem tartoztak a rendes igazságszolgáltatás hatóságai alá. az atyai hatalom alól felszabadultak, örökölhettek és végrendelkezhettek, a circusokban, színházakban és amphitheatrumokban díszhelyen ültek s nappal is végigkocsizhattak Róma utcáin. Személyük szent és sérthetetlen, sértőik halállal lakóinak s az utcán még a legmagasabb rangú tisztviselők is tisztelettel tértek ki útjukból. Ha pedig egy vesztőhelyre hurcolt bűnössel találkoztak, annak azonnal megkegyelmeztek. A végrendeleteket, az állami titkokat, a legfontosabb okiratokat s a birodalom szent jelvényeit ők őrizték. Még holtuk után is avval tisztelték meg őket, hogy megengedték nekik a város határain belül való temetkezést.

E sok előny fejében csak két kötelességet kellett teljesíteniük : 30 éven át meg kellett őrizniük testi-lelki szeplőtlen- ségüket és szigorúan meg kellett tartaniok szerzetük szabályait. A legcsekélyebb hibát vesszőzéssel büntették, aki pedig fogadalmát megszegte, azt elevenen eltemették. Ez a borzalmas jelenet, a régi írók leírása szerint, azzal kezdődött, hogy a bűnöst halotti lepellel letakarva, koporsóba tették s rokonai, barátai és a nép néma bánata, fuldokló zokogása kíséretében vitték ki a Campus Sceleratus-ra.. Itt már egy szűk, bolthajtásos kripta várja a menetet, bent egy ággyal, olajlámpával és egy kevés élelmiszerrel, tetején egy kis nyílással. Mikor a bűnös a kripta aljára ért, felhúzták a létrát, a nyílást befalazták és nagy mennyiségű földdel hántolták el, hogy még a nyoma is eltűnjék az ítélet végrehajtásának.

Közvetlenül a templom mellett fekvő lakásuknak (atrium Vestae) csak egy bejárata volt, amelyet a főpapon kívül férfi át nem léphetett. Ezen keresztül egy előcsarnokba lépünk, melynek terjedelme a ház egyéb részeihez viszonyítva oly nagy, hogy nem csoda, ha róla nevezték el az egész épületet. A márványtól csillogó oszlopcsarnok tágas udvart vesz körül, amelyre egész életöket az emberi társaságtól és a világtól elszigetelten töltő szüzeknek okvetlen szükségük volt, hogy levegőt. világosságot kapjanak és szabadon mozoghassanak. A csarnokban pihenőhelyül használt kőpadoknak omladékai s az oszlopok alapzata, ilt-ott egy töredéke ma is tisztán látható. Az udvart szegélyező falak mentén sok feliratos márványtalapzat