Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1903

17 áll, melyeken egykor a kiválóbb szüzek szobrai állottak s melyek közül egy-kettő napjainkig is fennmaradt'. A csarnok nyílt ud­varán állott az a titokzatos szentély, melyben egynéhány cso­dálatraméltó ereklye volt elrejtve, melyekről a közhit azt tar­totta, hogy a birodalom jóléte és élete ezektől függ. Ez udvar körül emelkedtek azután a Vestaszűzek lakó-, fogadó szobái, konyhájuk, éléskamrájuk, egy malom, melyen a »mola salsá«-t őrölték, egy központi fűtőkészülék és sok más helyiség, melyek alighanem levéltárul szolgáltak; az emeleten pedig háló- és fürdőszobák foglaltak helyet. A ház fórumra néző oldalát boltok szegélyezték. Sok ideig éltek itt boldogan a Vestaszűzek, míg a több mint egy ezredévig égő szent tűz 394-ben Kr. u. mind­örökre eloltatott, amikor az uralomra jutott keresztyén párt száműzte őket s velők együtt a pogány istenek tiszteletét. Néhány lépésnyire az atrium Vestae-től, már a tér köze­pén állott a regia, a pontifex maximus hivatalos helyisége, melynek külső márványfalára vésték rá a consulok és a diadal­menetek jegyzékét. Belsejében egy Mars istennek szentelt kápol­nában őrizték a szent lándzsákat és a szent pajzsokat. Érdekes ezeknek a pajzsoknak története. A monda szerint Numa király egy reggel palotája előtt imádkozott, midőn egy pajzs hullott le karjaiba az égből azon szózat kiséretében, hogy országa addig fog virulni, amíg ezt a pajzsot megőrzi. Hogy a pajzs birtokát biztosítsa, ügyes mesterekkel még 11-et csináltatott, amelyek annyira hasonlítottak az eredetihez, hogy maga a király sem tudta megkülönböztetni tőlük az igazit. Ezeket a pajzsokat minden évnek március havában a Saliuspapok végighordozták a városon fegyvertánc és ének kiséretében. miközben a jobb­jukban levő rövid bottal nagyot ütöttek a pajzsokra, hogy a gonosz szellemek kongásuktól megijedve elmeneküljenek. S ez így tartott majdnem egész hónapon át; mindennap egy bizonyos előre megállapított helyig mentek előre, ott a pajzsokat éjjelre eltették, maguk pedig dús lakomát ültek. Énekeikből, melyeket állítólag maga Numa írt, oly régies nyelven, hogy később már maguk a papok sem értették, ma is ismerünk egynéhány tö­redéket. A fórumon lefolyó ünnepségekhez tartoztak a díszes teme­tések és a gladiatori játékok is. Mert az előkelő római tisztvi­selőt holta után is elvitték a fórumra, ahol különben egész 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom