Evangélikus lic. főgimnázium, Selmecbánya, 1903

15

vizét a pogányság letűnte után még századokon keresztül használták. A medence közelében megtalálták Juturna szentélyét és kútját is.

Ettől keletre egymásmelleit állott Vesta temploma és a Vestaszüzek háza. A Vesta templom helyét ma csupán egy omladozó, embermagasságú kerek fal jelöli, melynek alapítása a város alapításával egykorúnak látszik. A ma látható rom azonban sokkal későbbi eredetű. A legrégibb szentély bizonv- nyára szalmával födött kunyhó volt. mely az idők viszontagságai s a gyakori tűzesetek következtében elpusztult, de mindannyiszor nagyobb és nagyobb pompával újra felépült. Belsejében, amelyhez lépcsők vezettek fel, ősi szokás szerint nem szobor alakjában, hanem örökké égő tűz jelképében tisztelték a házi tűzhely istennőjét. Ennek a sajátságos istentiszteletnek eredete igen egyszerű. A történelem előtti időkben, mikor még csak két darab száraz fának egymáshoz dörzsölésével vagy kovakő segítségével tudtak tüzet éleszteni, minden községben volt egy kunyhó, amelyben éjjel-nappal lobogott a tűz a családok közös használatára. Ezt a fáradságosan élesztett elemet rendesen a fiatal leányok őrizetére bízták, akik nem oszthatták meg hozzájuk tartozóikkal a vadászat, .halászat és legeltetés fáradalmait, Ez az egyszerű szokás később szent intézménnyé fejlődött, melyet a Tiberis mentére települt albai pásztorok is magukkal hoztak s itt rendszerese« szerveztek, hat leányra bízva a szent tűz gondozását és őrizetét. Csak is olyan ép testű, 6—10 éves leányokat vettek fel körükbe, akiknek szülői még életben voltak és tiszta hírnévnek örvendtek. Uj választást csak azon esetben lehetett tartani, ha valamely papnő hivatalos szolgálati évei leteltével vagy halála alkalmával üresedés nyílott. A választás után az atrium Vestae-be vezették a szüzet s ott azzal avatták fel, hogy haját levágiák és fogadalmi ajándékul egy szent fára akasztották. Ezután fehér ruhába öltöztették és feleskették, hogy kötelességét híven fogja teljesíteni és testi-lelki szeplőtlenségét megőrzi. A szolgálat 30 évig tartott; ennek letelte után szabadságában állott visszatérni otthonába, sőt férjhez is mehetett. Ez a 30 év három időszakra volt osztva. Az első 10 évben elsajátította a szent titkokat, a a másodikban papnői kötelességét végezte s a harmadikban tanította az újonnan belépett tagokat. Bár igen gazdagok vol-