Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1900

17

Kis István sámsonházai ev. lelkész Händel Vilmos főesperest köszöntötte fel, mint Breznyik őszinte barátját s hűséges munkatársát.

Händel Vilmos főesperes megemlékezvén az ünnepély napjának, szeptember hó 19-ikének jelentőségéről, Breznyikről mint nagy hazafiról, mint a leglelkesebb magyarnak, Kossuth Lajosnak határtalan tisztelőjéről szólott.

Farbaky István orsz. képviselő azt fejtegette felszólalásában, milyen szívósan ragaszkodott Breznyik a protestáns autonómiához. Jezsovics Károly igazgató tanár Okolicsányi Gyulát éltette, aki »erős akarattal, óriási kitartással és sok munkával« létrehozta a szép emléket. Heincz Húgó ügyvéd a lyceum tanári karát s igazgatóját, Okolicsányi Gyula Horn Lajos szobrászt s Fizély Károly műlakatost éltette, akik a síremlék mesteri kiállítása által bizonyították hálájokat Breznyik iránt. Nagy hatást keltett Goldberger Miklós körjegyzőnek, Breznyik volt tanítványának alkalmi költeménye, a melynek . egyik versszaka így hangzik:

»Sa mit vasakarattal, szorgalommal szerzett, Nem rejtette el a kettős kincseket.

A kit lelki éhség gyötört, adott lelket.

Árva éhezőnek nyiíjtott — kenyeret;

Nem ragadta őt el hiúság és pompa,

Megmaradt szerénynek, mint szegény dsah, Dolgozott szerényen, épített naponta.

Nem kereste: lelte az érdemdíjat:

Lelke egy-egy részét lelkeinkbe lopta,

Ha úgy összetennők, tán két nap ragyogna . . . «

Zsolticzky Samu királyfalui ev. lelkész és Lipcsey Soma ügyész felszólalása után a beszédek sorát Moesz Géza lyceumi tanárnak, Breznyik legrégibb tanítványának következő beszéde zárta be:

Hogyha a Kálvária alatti réten Kisiblye felé tartunk, a dombon két terebélyes fa alatt egy fapad áll, e pádon szeretett napi sétái közben Breznyik igazgatónk megpihenni. E helyet a terület tulajdonosa a bányászati és erdészeti akadémia Breznyik pihenőjének nevelte el s emélktáblával is megjelölte.

Kedves társaim!

2