Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1900
18 Szívesen néztük, hogyha az öreg úr napi sétái közben a pádon megpihent, szívesen csatlakoztunk hozzá. A másik Breznyik- pihenő az, melyet a kegyelet adott hálás tanítványai által. Breznyik földi maradványainak nyugvó helyét őrizni fogjuk s megőrizteljük az utódok által, de Breznyik szellemét ne engedjük pihenni, ne azt a szellemet, mely a tudomány vágyat, a nemeshez való ragaszkodást, áldozatkészséget, a szeretetet oly mélyen véste szivünkbe. Ne engedjük Breznyik szellemét nyugodni lelkűnkben, de plántáljuk át az utódokra, hogy még azokban is éljen tovább Breznyik áldott szelleme!« Ezzel a magasztos fogadalommal oszlottak szét Breznyik volt tanítványai a szélrózsa minden irányában. A temetőben meg Breznyik János sírhalma fölött ott emelkedik immár a díszes emlékkő, homlokán azzal a babér- koszorúval, amelybe Breznyik Jánosnak majd mindegyik tanítványa fűzött egy-egy levelet, ott áll a szilárd márványkő, hogy hirdesse a jövő nemzedéknek is a dicsőült nagy mester érdemeit és a hű tanítványok háláját! Vitális István.
