Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1899
12 Hozzatok Múzsák virágot, Zöld borostyán — s mirtuságot Helikonnak szép helyéről A poéták erdejéről, Hogy fejének tiszteletre Küldjem ezt emlékezetre. Éljen, éljen tisztelettel megtetézve Gyöngyössi. De nem is költői értékük, eszthetikai becsük és tartalmuk miatt fontosak reánk nézve ezen halasi tanító korára visszamenő költemények. Ebből a szempontból alig is vizsgálhatnék, mert nagyrészt csak töredékek és első próbálgatások. S ha oly határozott költői beesők volna is, figyelmünket nem erre, hanem a külső formára kell fordítanunk, mert itt igen fontos kezdeménynyel van dolgunk. A nyugat-európai nemzetek költészetében, különösen az angoloknál és a németeknél, ezek a formák ebben a században már szerte divatoztak, a mi költészetünkben azonban, — nem véve tekintetbe a szombatos énekek és Szenczi Molnár Albertnek mintegy öntudatlan kísérleteit — még ismeretlenek egészen 1787-ig, a nyilvános megindítás évéig. Egyedül Ráday Gedeonnak 21—22 éves korából ismerjük egy költői munkáját, melyet 1735. évben írt Tavaszi estve czímmel, rímes trochaeusokban. Az efféle verselés eszméjét Németországból hozta magával s itthon azután maga is megpróbálja nyelvünket ezen formákba öltöztetni. Később a század közepe táján írta az „Árpád“-oi rímes jambusokban s ezeken kívül is van még egy néhány verse 1787 előtti időből a nyugat-európai verselés modorában. A kezdeményezés dicsősége tehát mindenesetre őt illeti; de munkáit és verseit csak öreg korában adja ki, midőn hasonló kísérletekkel már megelőzték s a mikor fellépése csak az általánosan felébredi irodalmi mozgalom támogatójának tűnik fel. Földi maga említi,1 hogy az 1782-iki „Magyar Hírmondó“- ban »hirdettetett« egy trochaeus vers keresztrímmel, a mely talán épen az övé volt; ugyancsak e lapnak ez évi folyamában jelent meg Mártonffi Józsefnek is ilyen nemű verse és rímes saphói strophában is egy. Ezek a legkorábban megjelent nyugat-európai versformák magyar nyelven, melyek 5 évvel előzik meg Ráday fellépését. 1 Magyar Múzsa 1787. évf.
