Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1899
Hogy Földi mint jutott ezen verselési modor művelésére, teljesen biztosan megállapítani nem tudjuk. Úgy látszik, hogy már Gyöngyössi Jánosnak az iránya, melylyel még Debreczen- ben ismerkedik meg, a leoninismus, a mérték és a rím egybekapcsolása a hexameteren és a pentameteren belül, felébresztették benne a gondolatot ezen irány művelésére s a többi classicus strophának és sornak megrímelésére. Lehet, hogy egyenesen német minták, egyenesen Gellert után indul, a kitől már ebben az időben fordít. Az azonban bizonyos, legalább eddigi ismereteink alapján, hogy magyar nyelven 1781 előtt hasonló kísérletet nem láthatott senkinél sem, a leoninusokat kivéve Négyesy László tévedni látszik, mikor azt állítja,1 hogy »a nyugati verselés megalapítói közt világosan kitetszenek az összefüggés szálai, a mint Rádaytól kiindulva Kazinczyhoz, Földihez ágaznak.* Nem veszi tekintetbe, hogy Földi halasi tanítóságának éveiben, 1781—1784 között, a mikor első ilyen kísérletei keletkeztek, Kazinczy s több magyar iró és tudós által ekkor már igen nagyra becsült Rádayt még nem ismeri, kísérleteiről még kevésbbé lehet tudomása. Mikor Földi 1787- ben azt írja: »Jambusokat (rimesen) még nem közvilágosságon, nagy embereknél volt szerencsém látni,»2 kétségtelenül Rádayra czéloz, de semmi esetre sem mondja ezt oly értelemben, mintha ezt a módot tőle tanulta volna. Földinek tehát a kezdeményezés dicsőségében legalább is annyi része van, mint Rádaynak, nem véve tekintetbe azt, hogy Ráday aránytalanul gyorsabban kezdte az újítást. S nem a kezdeményezés, hanem a nyilvános fellépés időpontját véve alapul, csakugyan Haraszti nézetéhez kellene csatlakoznunk, ki a nyugati strophákat Földi-verseknek nevezi.3 De tekintve azt a körülményt, hogy Ráday a legelső, ki a magyar irodalomban ezek művelését megkezdi, hogy ő legjobban van tisztában azzal, hogy német rithmusokat telepít meg, hogy Kazinczy, e forma tulajdonképeni buzdítója és el- terjesztője annak módját tőle tanulta, tekintetbe véve, hogy Földi e versformáknak a többiekhez való viszonyát nem fogta fel egészen tisztán és hogy oly lelkesült híve sohasem volt, mint Ráday: méltányosabbnak tarthatjuk a Ráday-vers elnevezést. 1 A mértékes magyar verselés története. 227—228. 1. 2 Magyar Mása 1787. évf. 3 Haraszti Gyula: A debreczeni kör költészete. Abafi: Figyelő V. k.
