Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1897
mivel dolgozom«? volt az »atyjuk« felelete. Erről a jelenetről nagy élvezettel emlékezett meg bizalmas körben a mi Nagymesterünk. Példás volt Ikladon a molnár család vallásossága. Esténként együtt énekeltek egyházi énekeket, olvastak a bibliából, együtt imádkoztak. Becsületesség, munkásság, vallásosság voltak azok a kincsek, melyeket Breznvik János magával vitt az életbe a szülői házból. Theologiai tanulmányait Pozsonyban végezte. Két évig, hogy pénzt szerezzen, nevelősködött, azután kiment Jénába és Haliéba. Bibliával és bölcsészettel foglalkozott ott kiválóan. A magyar nyelvnek mívelését a protestáns középiskolákban sürgetni kezdték már a harminczas években. Badvánszky Antal kér. felügyelőnek és Szeberényi Jánosnak, a nagy super- intendensnek végre sikerült a kerületet rábírni arra, hogy Selmeczbányán a lyceumban állítson külön magyar tanszéket 700 váltó forint évi fizetéssel. E tanszékre hívták meg Molitorisz Károlyt s ennek távoztával Breznvik Jánost 1842-ben. a kit Suhajda Lajos, az évben igazgató, igtatott be február havában. Fizetését még ez évben 800 váltó forintra emelték. Breznvik János nyilvános működése, csekély megszakítással, összeforrott a lvceum életében fél századnak a történetével. A lvceum megmagyarosítása, felvirágoztatása és létének biztosítása volt az a czél, melynek megvalósításán Breznvik János teljes lelki erejével működött. Vas akarata nem ismert legyőzhetetlen akadályt. Breznyik János minden tantárgyat magyar nyelven tanított, s a »magyar társaság« vezetését átvette, de a magyarosítás nem ment könnyen, mert tanártársai között mindig voltak, a kik a tót nemzetiségi törekvéseket úgy a városban, mint a lyceumi ifjúság körében pártolták, ápolták. Mily rajongást, szinte forradalmat idézett elé az élelmezőben az, hogy a »senior« Breznyik működésének hatása alatt, de önszántából a szokásos latin ima helyett magyar imát mondott. Licharddal és Suhajdával szemben, hogy a tanári karban ki ne törjön az egyenetlenség, Breznyiknek, a ki szivesen látta a senior eljárását, engednie kellett. Nem csekély mértékben hátráltatta a haladást egy Martinék, egy Orrnisz, később tanár a rőczei tót gymnasiumban. Az utolsó ily szellemű tanár
