Evangélikus lyceum, Selmecbánya, 1897

1861-ben távozott a lyceumból. Az óta nem volt ilyen, nem is lesz.

A tót nemzetiségi törekvések centrumai egyikéül éppen Selmeczbánya volt kiszemelve.

1846-ban tót szini előadást rendeztek nagy vásár idején s a lyceum tót ajkú növendékei közül is nehányat bevontak a működők közé. Breznyik, ez évben igazgató, megtiltotta az ifjaknak a közreműködést. Mégis játszottak. Breznyiknek ekkor már meg volt a többsége a tanári karban. A közreműködőket kicsapták. Ez Ítéletet Szeberényi János, a ki nagyon kedvelte Breznyiket, megerősítette, de a hozzá bünbánólag folyamodó ifjakat az igazgató kegyébe ajánlotta. Megkegyelmezett nekik. Nagyobb baj ez irányban az ifjúság között ez után nem volt; Breznyik folyton növekedő tekintélyénél fogva, vas kezével el tudta nyomni a magyar nemzet-ellenes törekvéseket. Nem ellenezte, de sőt kívánta, hogy a tót ajkúak tanuljanak tótul. A hatvanas években is még a vallást az alsóbb osztályokban kiki a maga anyja nyelvén tanulta. Lassanként az is változott; a hetvenes években az intézet valamennyi osztályában kizárólag magyar nyelven folyt a tanítás. Első czélját Breznyik János teljesen megvalósítva láthatta.

Biztos anyagi alap, kiváló tanerők, bölcs vezetés azok a tényezők, a melyek bármely tanintézet felvirágoztatásán közreműködnek.

Breznyik János a protestáns autonómia embere volt; ebből egy hajszáit sem engedett. 1848-ig csak mentek a dolgok, úgy mint a többi protestáns tanintézeteken; grammatika, syntaxis, rhetorika, prima. A tanuló mindenikben két évet töltött; minden osztályban egy tanár, csak a prímában kettő volt alkalmazva.

1848-ban Selmeczbányán is nagy volt a forrongás, Breznyik mindenütt ott volt, a hol a nemzeti ügy forgott kérdésben; a lyceumi ifjak közül is többen beállottak honvédeknek s Breznyiket legvégül Komáromban találjuk. A szabadságharcz lezajlása után Breznyik visszajött Selmeczbányára, kezdett is tanítani. Bizott a komáromi pactumban. Hiába; osztrákkal volt dolga.Csakhamar lejött felülről a tilalom; Breznyiknek el kellett hagynia a lyceumot; tanári hivatalt viselnie nem volt szabad. Sembery Imre, megragadva az alkalmat, fiához hitta Szádra. Breznyik elfogadta