Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1882
41 gam at azon csekélységért, mit tanári pályámon netán tettem, hisz, ha tettem is valamit, csak kötelességemet teljesítettem , eléggé, sőt túlságosan is megjutalmazva érezém. Felebbvalói s polgártársai elismerésénél az ember szebb jutalmat úgy sem igen kívánhat, s ez nekem, mint fentebbiekből látható, nem közönséges mértékben jutott részemül. De arra, mi még azután jött, gondolni sem mertem. Az érettségi vizsgálat végeztével, két. hétnél tovább tartott test és lélek fárasztó szigorlatok után, főtiszt, superintendens úrral egy néhány napra Vihnyére s Szkle- nóra mentem egy kissé felüdülni, A kirándulás mind kettőnknek jól esett. Garamberzencéről, hová ő nagyságát el kisértem, vasúton hazatérve, midőn a városban a kamara udvar előtt haza ballagék, a telegraphi szolgáló az utcán egy táviratot tarta elém, mely ugyanazou nap, Júl. 2-án délután, egy nehán3r perccel előbb Budapestről érkezett. Bizonyítványt sürgetnek, gondolám. Feltörtem. Aláirva — Trefort. Tartalma : „Fogadja szives szerencseki vánatainkat, királyi tanácsos cím kegyelmes adományozása által legfelsőbb kitüntetéséhez.“ Szememnek nem hittem. Egy szegény ev. lyeeuin igazgató-tanára, — ha mindjárt 500 holdas birtoknak ura is Békés Csabán, királyi tanácsos! Miért s hogy jutottam volna e rendkívüli kitüntetéshez? S ő nagy méltósága, Trefort minister úr, ki személyesen alig ismer, mi oknál fogva sietne engem táviratilag tudósítani ily kitüntetésről? A dolgot hihetetlennek tartottam s pajzán tréfának, melyet, mi máskor is megtörtént, valamely dévajkodó űz velem. A táviratot zsebre dugtam, s róla senkinek sem szólva, hallgattam. A távollétem alatt felhalmozódott s gyors elintézést igénylő munka nem igen engede e dologra gondolnom. Másnap délután a posta erkeztével n«gos Farbaky, lyc. felügyelő úr volt első, ki Közlönynyel kezében volt kegyes értesíteni, hogy a „legfelsőbb kitüntetés“ csakugyan megtörtént; való, nem tréfa dolog. A kinevezési okmány a Közlönyben ekképen szólt: „Személyem körüli magyar ministerem előterjesztése folytán, Breznyik János, a Selmecbányái ágost. evang. lyceum igazgatójának)
