Evangélikus kerül. lyceum, Selmecbánya, 1882
48 a közoktktas és közjó előmozdítás» körül szerzett érdemei elismeréséül, a királyi tanácsosi címet díjmentesen adományozom. Kelt Schönbriinnban, 1883 évi június hó 28-án. Ferenez József, s. k. B. Orczy Béla. s. k.“ E szerint semmi kétség, hogy az oktatás terén tett csekély fáradozásomról ó Felsége, legkegyelmesebb Urunk Királyunk is kegyes volt tudomást venni s engem érdemem felett oly kitüntetésben részesíteni, a milyen eddig, mire büszke lehetnék, ha tudnék büszke lenni, egy magyarhoni ev. tanárnak sem jutott részéül. 8 nagyon tartok tőle, nem egy fogja kérdeni, mint Horatius említi egy satirájában, az úján kinevezett scnatorokról: „Nam ut quisque .... . . . nigris medium impediit crus Pellibus et latum de- misit pectore clavum, audit continuo: quis homo hic? aut quo patre natus?“ Miért e kitüntetés? mi érdeme van? Biztosítok mindenkit, hogy 42 tanárkodási s e közben 25 igazgatósági éven kívül, mattam sem tudom. Érj sohasem kerestem, erre sohasem vágytam, ilyesmiről soha nem is álmodtam. Ez legyen mondva azoknak, kik a királyi kegyelmet tőlem netán irigyelni fogják, qui me rodent libertino patre natum. Nekem hódoló tisztelettel s forró hálával telt szívvel illik fogadnom, mi aleg- ínagasbb helyről oly kegyelmesen nyujtatik. Egyébiránt engem nem is az]örvondeztet, hogy a kiküntetés entern ért, az én személyemet, melyről tudom, hogy keveset tett arra nézve, hogy ily méltóságot igazán megérdemeljen, de örvendeztet az, hogy egy evangélikus lyceurn igazgatóját érte, mi arra mutat, hogy a legfelsőbb körökben más szellők lengenek, mint akkor, midőn mi minden tekintetben ecclesia press a voltunk, s talán csak tölünk függ, nem azoktól, kik a legfelsőbb körökben az ország ügyeit intézik, hogy — bizalommal a nemzeti alkotmányos kormány iránt — a kedvező szellőket felhasználva, — mi régi óhajtásunk, egyházunk hajóját — a gyakran felzajló tengcrsikról biztos révbe vezessük. Mindezeket nem dicsekvésből, mi nem szokásom, hanem mert oskolai életünk egyik mozzanatát képezik, szükségesnek tartottamé helyütt közölni, miként végül hálás szívvel azt is megjegyezni,
