Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1913
Rauchbauer József dr Az ember életében is vannak bizonyos mérföldjelzők, határkövek, amelyeknél bizony szintén jól esik megáilani, megpihenni, visszatekinteni a mérföldekre, a nagy útra, melyet már megtettünk. A gondolkodó egyén ilyenkor visszapillant, elmélkedik az elmúlt időszak tartalma fölött. Hálát ad az isteni Gondviselésnek, hogy ezt neki átélni megengedte, eszmélődik afelett, vájjon bele tudott-e illeszkedni a rohamosan haladó társadalmi milieube, vájjon mennyire használt az emberiség mivelődé- sének előmozdításában. A végzett munka minősége s mennyisége adja meg az eltöltött időtartam értékét. Mindegyikünk dolgozik. Kitartott, a társadalom nyűge senki sem akar lenni. Engem, e sorok Íróját értékelésre indit, egy munkában eltöltött egyén élete. A tanügyi pálya rögös út. A latin közmondás is azt tartja: »Quem Dii odere, paedagogum fecere. « Ez a régi, minden izében beigazolást nyert mondás manapság sem veszített aktualitásából. Negyven esztendő a tanári pályán! Föltétien elismerést, hódolatot, meleg és közvetlen érzést fakaszt a gondolkodó ember agyában. A kir. kath. főgimnázium tanári kara és ifjúsága őszinte szeretettel, a fenkölt s nemes szív teljes érzésével emlékezik meg e helyen igen nagyrabecsült Igazgatójáról, negyven esztendős tanügyi működése alkalmából. Az Igazgató Űr mint a tanügy buzgó, fáradhatatlan, csöndes harcosa, kinek munkássága soha sem kereste a feltűnést, hiszen egész lényét, működését a szerénység és a szeretet aranyozta be, vonakodott minden megemlékezéstől és ünnepléstől. Ő az isteni gondviselés vezető és igazgató kezét emlegette, aki neki ezt a szép kort, a folytonos munkában eltöltött időtartamot oly jó egészségben megélni megengedte. De a rideg tények előtt végtére is mindenki meghajlik. 1*
