Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1913

4

Ő még a régi tanári gárdából való. Azok közül, akik egyetemi előadásokat egyáltalában nem hallgathattak, hanem fáradságos otthoni munkálkodással a nehéz részekben sokszor tapogatódzva tettek eleget a még akkor nem kötelező tanári vizsgálatnak. Ő is igy privatim tanulva, önként szerezte meg a tanári oklevelet és a kánonjogtudori címet. Esztergomban született 1855. febr. 11-én. A középiskola I—VI. osztályát szülővárosában elvégezve, 1871/72-ben a piarista rend noviciusai között találjuk őt Váczott. A noviciatusi év eltöltése után a középiskola VII—Vili. osztályát Kecskeméten, a rend stúdiumában végezte. Mint fiatal kezdő tanár Selmeczbányán kezdte meg működését. Itt egy esztendeig tanított. A piarista rendkormány intézkedése folytán Trencsénben (2 év), Léván (2 év), Tatán (3 év), Nagykárolyban (2 év), Nyitrán (1 év), Budapesten (6 év), újra Nagykárolyban (1 év), Vácott (2 év) tanított. Vácott érte őt az a kitüntetés, hogy a rend kormánya bizalmával kitüntetve, a trencséni kir. kath. főgimnázium igazgatójává nevezte ki. Trencsénben mint igazgató 11 évig működött. Innen a rend érdeke Selmeczbányára szólította, ahol már 10 éve működik igazgatói és házfőnöki minőségben. Amikor idejött a főgimnázium csak hatosztályu volt. Az ő nevéhez fűződik a hatosztályú intézetnek nyolcosztályúvá történt fejlesztése 1907-ben, valamint a főgimnázium uj épületének építése is.

A tanár munkája a kis hangya szorgalmához hasonlítható. A tanterem az ő műhelye, ahol szakbeli, pedagógiai ismereteit, valamint a tapasztalat s praxis adta készségeit igénybe véve, azokat mintegy ráruházza növendékeire. Munkájának egyedüli gyümölcse, ha tanítványai szeretik stúdiumát s abban szellemi erejükhöz képest kielégítő eredményt tanúsítanak. Az ünnepelt Igazgató a szeretet jegyében végezte munkásságát. A mathe- matikát, amely rendesen a tanulók réme, közvetlen modorával, a növendékek szellemi nívójához leereszkedő eljárásával meg tudta kedvelletni a tanulókkal. Rendtársai s világi tanárai meleg ragaszkodással viseltettek irányában, mert hiszen igazi kolléga, fenkölten s nemesen érző ember ő, akinek aranyos szive mindenkinek csak a javát akarta. Sohasem feszelgett a magas igazgatói polcon tündöklő igazgató köntösében. Őszinte lebilincselő modorával, nemesen lüktető szivével, az igazgatása alatt álló tanári karban a meleg közvetlen kollégialitást tűzte ki ide-