Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1908
ragyog szépen Mária alázatosságának rózsája, azt is koszorúba lehet kötni. Jeruzsálemben, a templomban is vár egy szép rózsa, a gyermek Jézus: «egy fürt innét is kitelhet.» De piros virágokat is kell szedni a fehérekhez. A Geczemáni kertben csörgő vérének piros rózsája van, majd szenvedő útjának vére tengeréből is lehet rózsákat szedni. Valahány lépést tesz a kereszt terhével, áradó vérének nyomában virág terem. A Kálvárián ismét szent- séges drága vérének piros virágai nyiltak. De aztán feltámadása után kivirult az örömnek fehér rózsája is, az égben pedig a dicsőség rózsái. A szentlélek lebocsátása után szép pünkösdi rózsák nyíltak, ezek is odaillenek a többihez. Mária dicsőségének is szép rózsái vannak. Meglehet immár kötni a koszorút. Ha kész, a költő Máriához viszi alázatos kérelemmel. íme itt a koszorú: «Van tizenöt rózsa benne. Reméltem, hogy elég lenne Az ahoz mostanában. Az abban foglalt dolgoknak És azokbéli titoknak Elődben adásában. Az őte örvendezését, Őte pedig kesergését Jelengeti sziveknek: Dicsőséges azok öle, Kit lelkem jeléül köte Mennyei örömednek.» S most buzgó szívvel fordul a költő Máriához és Jézushoz: «... Dicséret, dicsőség Hálaadás, tisztesség Adassék mindkettőnek Anyja érte esedezzem. Fia pedig kegyelmezzen A koszorú kötőnek.» Most rátér a költő a Rózsakoszorúra. Először az öröm öt rózsája következik. Az elsőben Jézus fogantatásának titkát mondja el Gyöngyösi. Dicsőíti Szűz Máriát, kit «mindjárt az Isten után» illet «legfelsőbb tisztelet.» Kiáltsa mindenki méltó hódolattal: Üdvözlégy, Óh Mária és áldást végy. E földön min- denektűl . . . mert «vagy teljes minden malaszttal. Megérdemled 45
