Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1908
46 ha magasztal Mind ez földi sokaság.»1 A költő is kéri Máriát, hogy adjon neki kegyelmet a szelid életre. Az öröm második rózsája, titka: a Boldogságos Szűz Erzsébethez megy látogatóba. «Amaz szép hajnalcsillag,» a szép szűz, ki «mint akármelv égi tűz tündöklőbb járásához,» útra indul. Milyen szépek s gyönyörűségesek az ő útjai! Víg muzsikaszókkal zengenek, a nap szép fényességet, a föld éles zöldséget ad, a gyöngén lengedező szellők s a friss árnyékok kedveznek a Szűznek. S a költő szinte világi rajongással ilyen szép dalban eseng Máriának, hogy szálljon az ő szivébe is: «Kérlek, tovább ne is menj már, Szivem nyitott ajtóval vár, Szállj bé kedves vendégem Szállj bé, ne szegjed kedvemet; Szállj bé, foglald el szivemet, Szállj bé gyönyörűségben! Bárcsak annyi időcskére, A mig lelkem örömére A te édességedből, Egy kis csöppöcskét vehesek S azzal kedvem tölt lehessek. Kegyes engedelmedből.» Az igaz, hogy tisztátalan a lelke, de Mária ékessé teszi. Erzsébetnél örömmel fogadják a Szüzet s Zachariás «nyelve megoldatik» s megáldja a fiút. Az öröm harmadik rózsája Jézus születésének titka. Öröm szállja meg mindenkinek a szivét, mert megszületett az «egek királya.» Dicsőség illeti ezért Szűz anyját. Milyen buzgósággal tekinthet szülöttére, ki hideg jászolban, kemény posztón, nem fátyolban fekszik: »Látod, ott mint reszket, fázik, Orcácskája miként ázik Könnyeit kettőztetve. És mint adja kacsócskáját, Mint emeli lábacskáját, Hozzád akarván menni. Kívánkozik kebeledben, Keménvli, hogy melegebben 1 Itt az Üdvözlégynek sorai hangzanak.
