Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1908
a fölfeszített Krisztus, előtte egy térdepelve imádkozó nő, kinek lábainál egy nyitott könyv van. Különben más különbség nincs a két kiadás között. A harmadik kiadást nem láttuk Dugonics pedig a munkát Gyöngyösi többi munkáival együtt adta ki. A hosszú cim után következik egy az olvasóhoz írott elő- előszó, majd «Azon Méltóságos gróff úrhoz ajánló levél, amelyben summásan foglaltatnak nevezetesebben viselt dolgai is ő Nagyságának». Ezt követi a szintén hosszadalmas «Rósako- szorú kötéshez való készület. Az melyben foglaltatnak rövideden az koszorú Rósáiban lévő dolgok is.» És csak ezután jön a Rózsakoszorú. Ez a rész három részre oszlik, — mint már láttuk is — az öröm, keserűség és dicsőség rózsáira, minden rózsa pedig még külön öt-öt rózsából áll. Ez a munka beosztása. A címről már szólottunk. Az olvasóhoz intézett előszóban az az érdekes, hogy Gyöngyösi nem a munka olvasására buzdítja az olvasót, mint azt az ilyen ajánló levelekben szokták. Nem dicséri a könyv jó tulajdonságait, érdekességét, szépségeit, hasznosságát, hanem ellenkezőleg azt mondja, hogy a Rózsakoszorú elöljáró írásában és a Rózsakoszorúhoz való kerületben «sok fabulás régiségek és poétái költeményes dolgok s ollyan nevezetek is egyvelíttettek, amelyeknek homályos azoknál az értelme, akiknek az ollvanokban nem forgott elmé- jek». Azért azt ajánlja, hogy az olvasó mindjárt a Rózsakoszorút olvassa, «az kit készület nélkül is készen talál». Tehát a költő az ajánlólevélben, melyről már szólottunk. egyenesen csak Kohárvhoz, az előkészületben meg csak a műveltebbekhez szól, akik megértik annak «fabulás és poétái» vonatkozásait, azaz a görög és latin mithológia beszövéseit. De a Rózsakoszorút már mindenki számára, a közrendűek számára is írta. Az előkészületben először az antik rnithológiába vezet bennünket a költő. Elmondja, hogy ifjabb időkben, «játékosabb esztendőkben» Heliconban járt s ott «gondokat fejtegető, elméket gyönyörködtető» mulatságokban volt része. Hallgatta Apolló lantpengését s a Múzsák énekét, kik «álltak kilencen egyrend- ben» s mindegyik előadta a maga mondanivalóját.1 S a költő 1 Listius a Cladis Mohachianae (Pars prima) c. munkájában a kilenc Múzsát hasonlóképen szerepelteti.
