Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1908

43

a Múzsák kedvében járva laurusból s pálmából friss leveleket szedett s azokból fűzött nekik koszorút. Aztán Cyprusba ment Vénus tiszteletére, Delosban meg Dianával, a nymfák anyjával találkozott s vadászott vele Cythaeron erdejében s Actaeon sorsára áhítozott.1 S Diana, a «szűz asszony» letelepedik «... az víg szellőknek Ágai közt az erdőknek Kedves zúgásában És a levelezett fáknak,

Egymásra dőlő gallyaknak Szép híves árnyékában,» a költő meg a völgybe bocsátkozik «sétáló csendességgel» s a fák ligetében gyöngyvirágot szed s azt az istennőnek adja, mert a virág szép fehérsége «tisztaságot példáz», innét Nyssa szigetére megy, hol Bachus született s az istent víg ének közt megkoszorúzza borostyánnal. Majd megint Apollóhoz siet vissza s újra a kilenc szűzhöz megy. De most már nem folytatja ezt az útját, mert más helyre kell mennie. Lelkében üdvösséges útra indul: «Avagy már meg is indultál,

Sőt talán be is jutottál Én lelkem Nazaretben,

Mert oda vagyon útad már,

Az kin valaki híven jár,

Jút az boldog életben.» Itt Istennek magának beszédét hallgathatja, ki a szűz leányt köszönti s akaratját kinyilatkoztatja neki. A szűz méhébe fogadja Isten fiát, «de azzal szüzességében megmarad most is épen.» Ki fejti meg ezt a titkot? A költő most tovább kiséri a szent Szüzet útjában, elkíséri Erzsébethez s megszáll vele Betlehembe is, hol megszületik a kis Jézus. Azután a szent Anya bemutatja fiát a templomban, Simeon megáldja, amikor felserdül s a doktorok közt találják, mikor pedig emberkort ér «sok földet bekerül és jár gyakor csodatevéssel». Most következnek Jézus szenvedései.2 Átkel Cedron vizén «s kezd lenni kesergéssel» s vért verítékezik. Judás elárulja, elfogják. Péter megtagadja. Hurcol1 Actaeon a mese szerint egyszer fürdés közben pillantotta meg Dianát. Ezért az istennő szarvassá változtatta. Actaeont aztán saját kutyái tépték szét. 2 Ezeket a költő itt is részletesen és bizonyos realizmussal ecseteli.