Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1908
12 megérteni ezt a vallásos költeményt, mint buzgó katholikus, jobban tudja elbírálni másoknál, mint költő. Azonkívül Gyöngyösi, kit részvétre gerjesztett régi jótevőjének, főúri pártfogójának sorsa,' vallási vigasztalást is akart nyújtani neki a kiállott megpróbáltatásokért. Ezt igazolják a Rózsakoszorú ajánló levelének következő sorai is: «Mert-az mint az említett koszorú fehér és piros rózsákból, azaz vigasságos és keserves dolgokból köttetett, úgy az nagyságod életének is koszorúja hol gyenge, hol sértő virágokkal, tudniillik keserűsséggel elegyes örömmel és dücsősséggel füzetett eleitől fogvást.» Azután a végső sorok így szólnak: «Ilyen és több ezekhez hasonló fehér és piros, avagy örvendetes, dücsőséges és keserves rózsákat virágozván azért eleitől fogvást a Nagyságod élete csipkebokra is, nem cselekedtem oknélkül, ha én is azok mellé az én rózsakoszorúmat, az mely is szomorúságnak és örömek rózsáiból köttetett Nagyságodnak nyújtom egyért: hogy amikoron azon rózsakoszorúnak rózsáit levelenként forgatván, azoknak titkait jól a szivére veszi, ha az maga feljebb említett kedves és keserves rózsáinak vagy kényeztetéséből vagy kesergetéséböl esett, valamely külső vagy belső sérelmet érezne magában Nagyságod, azon rózgakoszorúban foglaltatott rózsákban keresse annak orvosságát, az melyeknek ereje többet is fog használni, akármely apathécában készített másféle rózsáknak és egyéb virágoknak orvosságánál; minthogy azok a szenvedést is az Getzemani kertben kezdő és azután is elsőben kertész képében megjelenő orvosok orvosának és az ő édes Anyjának kertéből és gyógyító műhelyeiből valók.« Tehát már a Rózsakoszorú ajánlólevele is amellett bizonyít, hogy Gyöngyösit e műve megírásánál nem olyan önző érdek vezérelte, mint azt egyesek hiszik. De sokkal inkább bizonyítja ezt maga a Rózsakoszorú, nem szólva az ajánlólevelet kisérő s magát a költeményt megelőző előkészületről. Azokat a buzgó fohászkodásokat értjük, melyeket a költő minden rózsa után sző a költeménybe. Ha olvassuk ezeket a szép imádságokat, melyek önkénytelenül áhítatra ragadnak bennünket, lehetetlen meg nem győződnünk Gyöngyösi igaz, őszinte vallásos érzéséről. Épen úgy mint átérezte Gyöngyösi, mint testestől-lelkestől való lírikus, a világi költeményeibe szőtt ‘Fogsága; 1. lejebb.