Kir. kath. főgimnázium, Selmecbánya, 1908

13

szerelmi dalokat, érzéseket, épen úgy átérezte az ő hevülő, érző leikével ezeket a fohászkodásokat is. Csak bele kell pillanta- • nunk jobban ebbe a vallásos költeménybe, hogy lássuk menynyire igaz, mennyire vallásos Gyöngyösi. Az egyes oda nem való, világias elemek ne tévesszenek meg benőnket: Gyöngyösi voltaképen nem vallásos költő, nem volt gyakorlata a vallási költemények Írásában s világi Múzsájának hatásától nem tudott teljesen szabadulni, mikor a Rózsakoszorút írta.

A bűnbánó költő igy imádkozik Jézushoz:

«Tudom ugyan, hogy vétettem És én is nagy oka lettem A te szenvedésednek:

De minthogy már hozzád tértem És tőled kegyelmet kértem.

Engedj meg szegényednek.

Tövised szivem hassa meg,

Telkemet véred mossa meg,

Bársonyod ékesítsen.

Te légy Uram. fejedelmem,

Gyámolóm és segedelmem,

Te mulasztod segítsen,

Hogy téged illendő képen Tiszteljelek s járjam épen Csak a te ösvényedet . . .

Akaratodat kövessem És igaz szívvel keressem A te dicsőségedet!«1 Szűz Máriához igy imádkozik a költő:

«Téged is, óh elepedett Anya. aki szerelmedet Szemlélted keservesen,

Szent Atyjához kiáltani És lelkét kibocsátani A keresztfán csendesen:

Köszöntelek nagyzokogva Néked mindenestül fogva Magamat bemutatván! . . .

És ily keserves igycdet,

1 Rózsakoszorú: Keserűség 3-ik rózsája.