Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1891
20 A brandenburgiak megölik Prze- myszlávot. Lokietek László (, 20G—1800.) Ulászló cseh király a lengyel trónon (1300—5.) Lokietek bnj- dosása és bűnbánó útja Rómába gában volt. A brandenburgiak féltékenykedni kezdtek Przemy- szlávra tulhatalrnaskodásai miatt; azért is különféle lengyel árulóval egyesülve az erdőben egészen Rogozsno város alá jutottak és hamvazó szerdán hajnalban, midőn a király még aludt, megtámadták; Przemvszláv védekezett de az árulók és orgyilkosok túlsúlyban voltak, legyőzték a királyt és meggyilkolták. (1200. évben). Mondják, hogy az orgyilkosok között voltak Zareh és Nalecz lengyel főúri családokból is, a kiket úgy megbüntettek, hogy nem volt nekik szabad olyan ruhát viselni, mint a lengyel nemesók-é volt, és nem katonáskodhattak a többiek mellett. Przemyszláv nagyon erélyes ember volt, és valószínűleg alatta nagy lett volna az ország, de a halál megakadályozta őt művének végrehajtásában. Przemyszláv meggyilkolása után, a főurak, főpapok és a lovagok közül egynéhányon összejöttek Pozen-ben, hogy uj uralkodót válaszszanak. Majd ezt majd amazt a herczeget előhozták de észrevették, hogy egy sem volt oly hatalmas mint Lokietek László, tehát ezt kikiáltották királynak. László sok nyughatatlan fejedelmet fékezett meg Sziléziában és a cseheket kikergette az ország néhány várából; de nagyon ügyetlenül kezdett uralkodni; mert nemcsak, hogy katonáinak megengedte a rablást úton útfelén, hanem még maga is kezdett pusztítani és alattvalóinak rövidséget tett. Látva ezt a püspökök, intették őt, hogy szálljon magába és fontolja meg mit tesz; de miután ez nem fogott rajta, a lengyelek trónvesztettnek nyilvánították őt és a cseh királyt, Ulászlót meghívták az országba. A cseh király azonnal Lengyelországba ment és megkoronáztatta magát Gnezenben. Azonnal elküldte Berk Ilinko fővezérét, hogy Lokietek Lászlót herczegségéből kergesse ki. Szegény Lokietek az egyik helyről a másikra bujdosott, a hegyekben menedéket keresett, majd papnak, majd parasztnak öltözködve abban a meggyőződésben, hogy a lengyelek nemsokára megunják az uj királyt és őt vissza fogják hivni a trónra. De hiába! A mit a cseh elfoglalt, azt erősen tartotta. Végre megunta a sok kóborlást, búcsút vett hazájától és hazánk felvidékére, Abaujmegye gazdag főurához, Amadéhez menekült, kinél szives fogadtatásban részesült. Miután nálunk nehány hónapig tartózkodott, elhatározta, hogy vándorbotot vesz kezébe és mezítláb bűnbánó útra kelt gyalog Rómába, hogy teljes
