Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1891
21 bünbocsánatot nyerjen elkövetett gonosz tetteiért. Eszébe jutott a szegény népen elkövetett igazságtalanság, keservesen köny- nyezett és elhatározta, hogy javulni fog; látta, hogy ez az Úr büntetése, mert nem régen még király, a ki milliók felett uralkodott, most földönfutó bujdosó koldus, a ki könyörületes szivü emberek alamizsnájából tengődött, azt sem tudva, hogy hol fog nyugodhatni; de ez a szerencsétlenség jobban javította őt, mint a világ összes tudománya és szónoka, mert ő csak azért volt oly kemény szivü uralkodó, mert sohse érte őt baj és a nyomort nem ismerte. Lokietek e hosszú búcsújárás után visszatért barátjához Amadéhez, a ki látta, hogy most már egészen más ember lett belőle. Ezalatt a lengyelek megunták a cseh gazdálkodást, mert a cseh hivatalnokok (beamterek) elnyomták és sanyargatták a népet, maga a király pedig mitsem törődött evvel, sőt nem bánta, hogy a lengyeleket a keleti jó szomszédok minduntalan megtámadták. Lokietek látta, mily könnyen lehetne most a lengyel trónt hatalmába keríteni és ezt közölte Amadé barátjával, a ki szintén helyeselte a tervet és nehány száz fegyveres embert adott melléje, mely kis csapattal Lokietek Krakó felé vonult, Pelcsyszk várát megtámadta és szerencsésen be is vette, Wislicz város polgáraival megértette, hogy mit akar, ezek hozzá csatlakoztak és a cseheket onnét kikergették. Ily módon több várat elfoglalt és serege napról-napra nagyobbodott, míg az az örvendetes hir nem érkezett meg, hogy Ulászló, a cseh király meghalt. Nagy öröm támadt ebből, kivált az alsó rendű népben, mert ez jobban szerette hazáját, mint a főurak és a nemesség. A nép fegyvert ragadott és kiűzte a cseheket; látva ezt a főurak, szintén Lokietek mellé kezdtek sorakozni; csakis a Nagy-Lengyelországiak, visszaemlékezve Lokietek előbbi gonosz tetteire, Henrik glogói herczeget hívták meg a trónra. Lokietek hadakkal Sziléziába mmt és ott Henrik örökségét tűzzel-vassal pusztította. Másrészt pedig a brandenburgi határőrgrófok Pomerániának egy részét és Danzig városát Sviencsa Péter árulása folytán elfoglalták, a ki a tengermelléket akarta birtokába venni. Mi tevők legyenek, Lokietek messze volt, hogy segítséget küldjön tüstént; nem volt más mód, mint fölkérni a német lovagrendet vagy a keresztes vitézeket, hogy mentsék meg Pomerániát. Akkor még a lengyelek nem ismerték Lokietek magyar hadsereggel Lengyelországba tör (1305.) A keresztes vitézek segítsége.
