Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886

4 szoktunk az egymással való érintkezésben, vagy hivatalos állá­sunkban referálni a saját dolgainkról, mások ügyéről, a világ folyásáról. Mert, hogy a beszédnek gyümölcse is legyen, hogy az előadó a kívánt czélt elérje, épen nem elég, csak hogy be­széljen, mert mint Goethe találóan mondja: blasen ist nicht flöten! Nem csak a tettek beszélnek, előadásunk maga is jelle­mez. A tett már végrehajtott gondolat, az igaz beszédben tehát a még végre nem hajtott gondolatot, vagy a lélek állapotát vizsgálhatjuk. Az előadónak azonban rendesen más czéljai is vannak, mint hogy az ő gondolatmenetét csak szemléltesse, lelkének állapotáról képet nyújtson. Az előadó rendesen ben­nünk is azt a lelki processust akarja megindítani, a mely az Ő lelkében megy végbe; azt akarja, hogy mi is ugyanúgy gon­dolkozzunk bizonyos tárgyak felöl, mint ő, hogy ugyanoly ér­zelmek keletkezzenek bennünk, mint ő benne, hogy ugyanazt akarjuk, a mit ő akar; szóval meg akar minket győzni vala­miről. Beszélni és meggyőzőleg beszélni, ezek között igen nagy különbség van. E különbségről, illetve a meggyőző előadásról akarunk itt szólani. Beakarjuk bizonyítani, hogy a meggyőző előadás nemcsak ismereteink igaz voltától, nemcsak a meg felelő nyelvi formától, nemcsak ennek értelmes elmondásától, de személyiségünk értékétől is függ. Hogy ezen tulajdonoknak egyesítése egy személyben nem mindennapi dolog, az áll, de hogy épen születnie kellene a meggyőző előadónak, a szónok­nak, azt el nem ismerjük. A mint az igaz ismeret, világos sti­lus, értelmes elmondás, jellem, megfelelő nevelés, szorgalom és kitartás által külön külön is megszerezhetők, úgy szerezhetők meg együttesen is. Ha olyan szónokra gondolunk, a ki egy személyben böl­csész, költő, festő, szobrász, zenész akar lenni, aki nem csak igazságokat akar hirdetni, de mint költő a phantasia képei, hasonlatai, plastikus nyelvezete, szépen csengő körmondatai, mint színész a páthosz által akarja a hallgatóságot nemcsak meg­győzni, de megindítani, az indulatokat felkorbácsolni — már az ilyennek, a kit inkább bűvésznek neveznénk, megengedjük hogy születnie kell. Az igazság és érzelem útja azonban sokkal egy­szerűbb, semhogy ily nagy apparátusra szorulna. Nem ilyen szónokra gondolunk, sőt nem is ismerjük el meggyőző szónok­nak. Az élet szövevényes, nehéz és sötét utain, igaz fényre s nem díszes lampionokra, vagy beugali tűzre van szükségünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom