Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886
4 szoktunk az egymással való érintkezésben, vagy hivatalos állásunkban referálni a saját dolgainkról, mások ügyéről, a világ folyásáról. Mert, hogy a beszédnek gyümölcse is legyen, hogy az előadó a kívánt czélt elérje, épen nem elég, csak hogy beszéljen, mert mint Goethe találóan mondja: blasen ist nicht flöten! Nem csak a tettek beszélnek, előadásunk maga is jellemez. A tett már végrehajtott gondolat, az igaz beszédben tehát a még végre nem hajtott gondolatot, vagy a lélek állapotát vizsgálhatjuk. Az előadónak azonban rendesen más czéljai is vannak, mint hogy az ő gondolatmenetét csak szemléltesse, lelkének állapotáról képet nyújtson. Az előadó rendesen bennünk is azt a lelki processust akarja megindítani, a mely az Ő lelkében megy végbe; azt akarja, hogy mi is ugyanúgy gondolkozzunk bizonyos tárgyak felöl, mint ő, hogy ugyanoly érzelmek keletkezzenek bennünk, mint ő benne, hogy ugyanazt akarjuk, a mit ő akar; szóval meg akar minket győzni valamiről. Beszélni és meggyőzőleg beszélni, ezek között igen nagy különbség van. E különbségről, illetve a meggyőző előadásról akarunk itt szólani. Beakarjuk bizonyítani, hogy a meggyőző előadás nemcsak ismereteink igaz voltától, nemcsak a meg felelő nyelvi formától, nemcsak ennek értelmes elmondásától, de személyiségünk értékétől is függ. Hogy ezen tulajdonoknak egyesítése egy személyben nem mindennapi dolog, az áll, de hogy épen születnie kellene a meggyőző előadónak, a szónoknak, azt el nem ismerjük. A mint az igaz ismeret, világos stilus, értelmes elmondás, jellem, megfelelő nevelés, szorgalom és kitartás által külön külön is megszerezhetők, úgy szerezhetők meg együttesen is. Ha olyan szónokra gondolunk, a ki egy személyben bölcsész, költő, festő, szobrász, zenész akar lenni, aki nem csak igazságokat akar hirdetni, de mint költő a phantasia képei, hasonlatai, plastikus nyelvezete, szépen csengő körmondatai, mint színész a páthosz által akarja a hallgatóságot nemcsak meggyőzni, de megindítani, az indulatokat felkorbácsolni — már az ilyennek, a kit inkább bűvésznek neveznénk, megengedjük hogy születnie kell. Az igazság és érzelem útja azonban sokkal egyszerűbb, semhogy ily nagy apparátusra szorulna. Nem ilyen szónokra gondolunk, sőt nem is ismerjük el meggyőző szónoknak. Az élet szövevényes, nehéz és sötét utain, igaz fényre s nem díszes lampionokra, vagy beugali tűzre van szükségünk.
