Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1886
5 Az élőszóbeli előadás a társadalmi élet legprimitívebb állapotától egészen napjainkig, úgy az egyesek mint testületek, városok, államok sorsára mindig nagy befolyást gyakorolt ; minden ország története azt tanúsítja, bogy a nyilvános szónokok képesek voltak kritikus helyzeteket teremteni, a válságos helyzetekben az egész áramlatot egy bizonyos irányba terelni, millióknak sorsán lendíteni, vagy milliókat a szerencsétlenségbe taszítani. Gondoljunk csak Kossuth Lajos szavainak bűvös erejére, előadásának hatalmára és hatására, s megfogjuk őt érteni, a midőn a legválságosabb pillanatban, egyik parlamenti beszédét igy kezdi: „Úgy érzem magamat, mintha Isten kezembe adta volna a tárogatót, mely fölriaszsza a halottakat . . . .“ Minél magasabb fokon áll valamely testület vagy állam, annál nagyobb tért és hatást enged a szónak; áll ez különösen az alkotmányos, parlamentalis életre. Előny ez, de hátrány is, mert a szónok, az előadó, nemcsak vezethet, de félre is vezethet. Tévedés volna azt hinni, hogy az úgynevezett nagy szónokok, mind egyúttal felvilágosítók, helyes vezetők, az igaznak és jónak bajnokai is. Figyelemre és megfontolásra méltó, amit épen c tárgyat illetőleg a világhírű angol történetíró Macaulay mond: „A parlamentáris kormány a szónak kormánya. Ilyen kormány alatt a szónoki tehetség a legbecsesebb mindazon tulajdonok között, melyeknek egy politikus birtokában lehet, és ez a legmagasabb fokban lehet meg valakiben, a nélkül hogy itélőtebetség, akaraterő, az emberek jellemének, az idők jelének felismerése, a nélkül hogy a törvényhozás, a nemzetgazdaság- tan alapelemeinek ismerete, vagy valami tehetség a diplomatia vagy hadviselés iránt, — vele össze volna kapcsolva.“ Ezt a különösen hangzó igazságot Macaulay a történelem ezer és ezer eseteiből extrahálta. De kell-e a nagy történetíróhoz, vagy a világtörténelemhez folyamodnunk, hogy e tekintetben felvilágosítást nyerhessünk? A magánélet ezer és ezer viszonya nem azt mutatja-e, hogy az ügyes fecsegők, a folyékonyan, simán és mindenről szellemesen társalgók, a mindenhez nagy patbos-szal hozzá-szólók, az idézetek tárának phrasisaiból táplálkozók, igen sok esetben értelem, érzelem és jellemhiányo- kat takargatnak V A mint Macaulay nem kegyelmez sok szónoknak, úgy nem kegyelmez Nisard, a kitűnő franc/.ia irodalomtörténész, sok költőnek és a mit Nisard a költőkről általában mond, az áll
