Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1885
17 kodhatik; s valamint ép ez okból igényei sem nagyok, úgy másrészt szigorúbb megítélés alá sem esbetik. Magára a dologra nézve két előleges megjegyzést teszünk. — Az erkölcsiség tanulmányának tervébe a vallásos élet méltatását is föl kell vennünk. Erkölcsiség és vallás szoros vonatkozásban állanak egymáshoz; s merev szétválasztásuk már módszeres szempontból sem ajánlható, minthogy lényeges vonatkozásuk iránt a növendék figyelmét könnyen koczkára tehetnék. Második megjegyzésünk a rendezés módját illeti. Ebben ugyanis nem követhetjük valamely tudományos ethika rendszerét, bármennyire megállapodott legyen is különben, s leg- fölebb csak a végeredményektől várhatjuk majd, hogy azt lehetőleg megközelítsék. Az ilyen rendszert aránylag igen gyorsan kellene fölépiteni, mert egyes részei csak így válnának teljesen érthetőkké: ez pedig a jelenségek korlátolt száma mellett, melyekre az iskolai tárgyalásnál számíthatunk, alig volna meg- válósítható. Másrészt didaktikai szempontok ajánlatossá teszik, hogy azt az összefüggést, mely a históriai tananyag s a belőle eredeztetett ethikai igazságok között a növendék lelkében fennáll, túlságosan meg ne bolygassuk. Azért czélszerűbb, ha oly eszmecsoportok irányában haladunk, melyek a növendék elméjében szűkebb körű tapasztalat után is kifejlődnek, s mezekbe erkölcs-vallási nézetei úgyszólván természetszerűleg oszlanak. Ez más szóval annyit jelent, hogy a csoportosításnak és rendezésnek, főleg kezdetben psychologiai vezérelvek szerint kell előhaladnia. Ily vezérelveket keresvén pedig önkéntelenül az elméleti paedagogia azon iránya felé fordul tekintetünk, mely az ethikai okulásra nézve legtöbbet vár az oktatástól. Mindaz, a mit a „históriai tanszakok“ neve alatt fenntebb összefoglaltunk, a Herbart-Ziller-féle iskola terminológiája szerint a társalkodás (Umgang), vagy helyesebben szólva a szellemi lényekkel való érintkezés nagy hemisphaerájába tartozik. S könnyen belátható, mennyire elmés a társalkodás fogalmának e kiterjesztése. A fejlődő ifjú érintkezési köre valóban oly szűk, még a legszerencsésebb körülmények közt is, hogy egy sokoldalú erkölcsi jellem képzésére sem elég számos, sem elég hathatós alkalmat nem szolgáltat; ki kell tehát azt bővítenünk a történelem és irodalom által közvetített eszmei társalkodással.*) *) Herbart „Alig. Pädagogik IV. C. I.“ Zitier „Alig. Pädagogik §, 21.“ 2
