Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1884
4 nak szent kötelessége. A családnak, iskolának s a társadalom nak meg kell tennie egyenként és összesen a magáét, ha azt akarjuk, hogy egy közeli szebb jövőben a nemzeti boldogulás és jólét napja Kárpátoktól Adriáig terjessze áldásos sugarait. Ha ezt elismerjük, akkor csak az marad hátra, miszerint tisztába jöjjünk avval, hogyan kell e három tényező mindegyikének e közös ezél javára munkálkodnia, mi legyen a kiindulási pont, a fő elv, hogy a kívánt eredmény meg legyen, mert hisz mindnyájan tudjuk, hogy ez jelenleg nincsen meg; mert a család elszigeteli magát az iskolától s azt hiszi, hogy gyermekét az összes gondokkal együtt az iskolára ruházhatja át, az iskola meg — czélja s kötelessége lévén első sorban az oktatás s vele kapcsolatban a nevelés — nem felelhet meg család nélkül ezen igen terjedelmes és nagy feladatnak, a társadalom meg éppenséggel semmit, vagy nagyon keveset törődik avval, mit mível az iskola, sőt legtöbbször az iskolából kebelébe lépő új tagjának rósz irányt, rósz példát mutat. Szóljunk egy keveset általánosságban. A haladás napjait éljük, az emberiség legdicsőbb kora napjainkba esik, a mikor messze túlhaladtuk a múlt legszebb idejét; az előre való haladás ösztöne folyton sarkal, nines megállapodásunk — szüntelenül előbbre törünk s ily viszonyok között az emberiség sohasem elégedett meg a jelennel s így mi se vagyunk megelégedettek. Egyetlen kor sem részesült annyi adományban, mint a jelenlegi, a tudomány terén egy sem örvendett magasztosabb és nagyobb fölfedezéseknek, •— csak az kár, hogy e magasztos e fényes diadaloknak olykor árnyékuk is nagy, mely rombol ott, a hol semmit sem építhet. A tudomány és a kutató ész ismertté teszi az ismeretlent, a mi az előtt lehetetlen volt, az most hozzá férhetővé lesz s mindez sokszor nem boldogít, de boldogtalanná tesz — mi az oka hát ennek ? Hiányzik valami itt, mely az ember belsejét is kielégítse, hiányzik egy gondviselésszerű tudat, melytől áthatva az ember a haladás vívmányait a maga és embertársai hasznára és ne romlására fordítsa, hiányzik a tiszta vallási érzet s ennek következménye a szív, a lelkiismeret, ennek hiányát pedig sem tudomány, sem gazdagság, sem dicsőség ki nem pótolhatja. S ha csak egy kissé is kiemelkedünk köznapiságunk sivárságából — elég indító okot találunk arra, miszerint komolyan törekedjünk a meglévő bajt orvosolni, hogy rendeltetésünket
