Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1884

yv CSALÁD, ISKOLA ÉS TÁRSADALO^M.

Nevelés- és közoktatás ügyünk ege mai napság sokkal (leriiltebb, mint annak előtte volt; avult nézetek, szűkkeblű felfogások, czélra nem vezető elszigetel ( ség s egyéb egyoldalú elzárkozottságok nyűge nem nehezül annyira az oktatás vállai- ra, ellenkezőleg- jóra való törekvés, ügybuzgó akarat, tisztul- tabb felfogás s egy uj, egészségesebb szellem üde szellője kezd fuvalni, melynek frissítő hatása alatt a tanügy fértiainak ereiben is hevesebben, élénkebben pezseg a vér. Mindenki át van hatva hivatásának magasztosságától, kiki legjobb akarata, tehetsége szerint minél hasznosabban akar közreműködni annak a közös jónak közremunkálásában, melynek czélja : a n e m- zct műveltsége! Hála a Gondviselésnek, hogy a tanügy intéző fórumainak intézkedései már eddig is megteremtették a maguk gyümölcsét; a nemzet az intéző körök fértiainak eme lelkes és odaadó buzgóságának legnagyobb elismeréssel adózik. Mindezek mellett azonban be kell vallanunk, hogy még csak a kezdetén vagyunk, a hol nem szabad, nem lehet megállapodnunk. Az emberiségnek, valamint az egyesnek közös sorsa és rendeltetése a folytonos előrehaladás. Ugyanez ráillik az ember minden működésére, melynek körébe tartozik a nevelés és oktatás is. Mindkettőtől a nemzet sorsának jobbra fordulta, társadalmunk regenerálása, a nemzet műveltségének magasabb színvonalra való emelése függ — s ha ez így van, — akkor nemcsak egyes emberek, nemcsak egyes testületek hatásköréhez tartozik az kizárólagosan, hanem ennek a magasztos czél- nak szolgálatába állani s azt előmozdítani édes mindnyájuuk1*