Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1883
4 séghez. De Zénón nem szorítkozott a cy ni sinus száraz tanaira, sőt bővitgetett rajtok és nemes bájt kölcsönzött szellemüknek. A szokások és erkölcsök egyszerűsítése, a lemondás és feláldozás méltó helyet foglalnak el elvei sorában, philosopkiájának főczélja azonban: az önuralom mellett az élet megnemesitése, 0 maga a stoicus állhatatosság mintaképe; méltán megillette az a pár szó, melyet az athéneiek sírkövére vésettek: „Élete teljesen egyezett tanával'*. A philosophia a stoicusok szerint az emberi tökeletesülés tudománya, s hogy az ember mennél közelebb jusson ehhez, a bölcseség után kell törekednie. Bölcs az, ki a szenvedélyektől teljesen ment s legyőzte önmagát. A valódi boldogság nem más, mint a harmonikus élet, melyhez az isteni tökéletességre való törekvés által jutunk; innen gyakran hangoztatott elvük: ,egyezzél meg magaddal, kövesd a természetet, élj szerinte Az Istenségről való tiszta felfogásuk a Stoa egy másik férfiénak Kleanthesnek nyilatkozatából tűnik ki legvilágosaböan. „Isten, a legfőbb lény — úgy mond —, kit, ezer meg ezer néven imádnak, egyetlen, örök és mindenható, ura a természetnek, kormányzója mindeneknek. Isten a világ lelke, ő a világ épületének örök mestere, építője és csalhatatlan rendezője. 0 a mi atyánk és csak jót akarhat“. A títoa teremtette jellemek fényes sorában páratlan nemességben ragyog elénk Epictetos jelleme. E nyomorult rabszolga az istenitett Nero korában élt. Utolérhetetlen stoicus nyugalommal tűrte gazdája méltatlan bánásmódját. „Vigyázz, eltöröd lábamat!“ — figyelmezteté egyszer gazdáját, midőn ez embertelen vadsággal kalodába szorította lábát. Dühében ura csakugyan elkövette a vérfagyasztó tettet. „Ügy-e megmondtam“ — szólt Epictet nemes egykedvűséggel — „hogy eltöröd lábamat!“ Ily példányképek után, ily fenséges elvekben nevelkedett Marcus Aurelius A n t o n i n u s római császár; uralmában habár csak rövid időre (19 évre) Plútón eszméjét látjuk megtestesülve: a pbilosophiát a trónuson. Marcus Aurelius, a be- végzett stoicus, egyesít magában minden jót, a mi csak volt az antik világban s még azt az előnyt nyújtja a kritikának, hogy szive egy őszinte hangú, elvitázhatatlan hitelességű kis irat alapján szinte leplezetlenül áll előtte. Ilyen körülmények indították a hősét bálványozó érteke- zőt arra, hogy e nagy ember életét és naplói följegyzéseinek
