Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1883
mindazt, mivel azon jó telkeknek tartozik, kik ifjúkorában körülvették. Nagy atyám Vertis adott példát az erkölcsi szelídségre és türelemre (1. 1.) Atyám arról volt hires, hogy igazi férfias jellemét szerénységgel tudta párosítani: s ebben igyekeztem őt utánozni (I. 2.) Anyám emlékéből jámborsága és jótékonysága hevit; törekedtem nyomdokaiba lépni s a rosszat nemcsak nem tenni, de még akarni sem, tőle tanultam a nagyok közönséges fényűzésétől oly távol álló egyszerű s mértékletes életmódot. (I. 3.) íme a „vallás, az igazság és természet sugallta könyv“ első sorai. Sorban föltűnnek ezután nevelői, tanitói: D i o g n e t o s, ki a philosophia iránti vonzalmat oltotta belé s a kemény deszka ágyat kedvesebbé tette előtte a puha vánkosnál, — Junius Rusticus, ki arra tanitá, hogy stílusában a virágpompái kerülje, s kinek Epictelos magyarázatát köszöni; — chalkisi Apollonius, kiben megvalósulva látta a stoicus ideált: a legvégső szilárdságot s a tökéletes kedvességet; — az oly komoly s oly jó chaeroneai Sextus, — Frontón, ,ki megmutatta neki, mennyire elvál hatatlan a zsarnoktól az irigység, az álnokság a képmutatás s hogy mily kevés emberszeretet van azokban, kik magukat patríciusoknak nevezik'; — barátja Claudius Severus, ,ki Thrasea, Cato és Brutus példáival lelkesítette, ki fogalmat adott neki egy szabad államról, hol a polgárok és jogaiknak természetszerű egyenlősége a zsinórmérték', oly monarchiáról, mely mindenekelőtt a polgárok szabadságát respectálja; — s a szeplőtlen • nagyságában vala- menyit felülhaladó A ntoninus, kinek jellemét a legtisztább fiúi szeretet meleg hangján rajzolja le elénk. Hálát adok az isteneknek — mondja végezetül —, hogy jó nagyszülőket, jó szülőket, jó húgot, jó tanítókat adtak, hogy a kikkel körülvettek, azok valamennyien jó emberek. Soha velők szemben nem hirtelenkedtem, a, mihez természetemnél fogva hajlandóságom van, mert az istenek nem adtak alkalmat reá. Hálát adok nekik, hogy ifjúságom ártatlanságát tisztán engedték megőriznem, hogy oly fejedelem és atya alá helyeztek*), ki a gőgnek minden csiráját elfojtó bennem s a ki élő példával bizonyította be. hogy testőrség, díszruha, kivilágítás és szobrok hiján egyszerű polgárként is élhetni a nélkül, hogy tekintélye mint az állam fejének süllyedne. . . . Ha szerencsés lehettem az óhajtott tisztségekre emelni a nevelésemet gondozókat; ha megismerkedtem *) Antoninus Pius. — 17 —
