Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1883
Apolloniusszal, Rusticusszal s Maximusszal: ha szellememnek gyakran volt alkalma élénken foglalkozni a természetszerű élet módjával : (hogy még oly távol vagyok ezélomtól, ez tisztán rajtam múlt,) ha testem mindeddig kibírta a kemény életmódot, melyet viselek; ha Rusticus miatti gyakori nehezteléseimben soha sem léptem túl a határt, és mit sem tettem, a mit most meg kellene bánnom; ha anyám, kinek oly korán kellett meghalnia, utolsó éveit mégis körömben tölthette ; ha, valahányszor a szegényt istá- polni akartam, sohasem kellett mondanom, nines miből ; ha magamnak soha semmit sem kellett mástól elfogadnom ; ha oly engedelmes odaadó és egyszerű nőt adott a Gondviselés: ha oly képzett egyéneket találtam gyermekeim nevelésére, ha a philosophia iránti vonzalmam nem juttatott valami sophista kezébe, — úgy ezt mind egyedül az isteneknek köszönöm. Igen, ennyi boldogság csak az istenek segítségével juthatott osztályrészemül, íratott a Garan partján, a quadoknál. (I. 17.) Ezt az „isteni tisztaságot“ leheli a könyvnek minden lapja. Soha őszintébb hangon nem irt senki önmagához, pusztán oly czélból, hogy megkönnyítse szivét, egyedül Isten tanúsága mellett. — Még árnyékát se látjuk itt a systemáuak. Hogy világosan szóljunk: M. Aureliusnak nincsen speciális philosophiája. Jóllehet mindent a római szellemben átidomult stoicismusnak köszön, még sem tartozik egy iskolához sem. Könyve, épen mivel semmi dogmatical alapja nincs, örökre megtartja iideségét. A leghivőbb lélektől kezdve a legutolsó atheistáig mindenki talál benne épülésre való anyagot; a legtisztábban humánus mű, mely valaha létezett. írója egy coiitro- vers kérdést sem vág ketté. Theologiáját illetőleg ingadozik, azt azonban talán bizonyítanunk sem kell, hogy nem bálványimádó. E tárgy körüli vizsgálódásai rendesen e két elválasztó Ítélet, körűi forognak: vagy van Isten és lélek, vagy nincs. ..Távozni az emberi életből semmi borzasztót sem rejt magában, ha vannak istenek : mert akkor szerencsétlenségbe nem dönthetnek ; ha ellenben nincsenek istenek, vagy ha nem törődnek az emberek dolgaival, akkor mit sajnálkozol, hogy el kell hagynod azt a világot, melyben nincsenek istenek, nincsen gondviselés? De vannak, igen vannak istenek, kik az emberekről gondoskodnak. (II. 11.) E dilemmát azonban rendesen megoldatlanul hagyja,*) mintha a lélekről, a halhatatlanságról nem volna megállapodott ideája. De e miatt nem látszik aggódni, akárcsak olvasta volna — 18 — *) V. ö. IV. 3; VI. 10; VIL 32, 50; VIII. 17; IX. 28, 39, 40; XII. 24.