Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1876
— Í5 — som állanak kritikája alatt ? Vagy nem panaszkodnak-e a szülők óráról-órára, liogy ilyen meg olyan bánásmódban részesülnek gyermekeik részéről ? Rósz lábon áll a családbeli nevelés ügye, valljuk be őszintén ; inkább clnézők a szülők, mint megfigyelők ; inkább rósz példaadók, mint a hajdani szigor typusai; inkább a szív, mint az ész emberei! Isten és vallás szigorúbb számbavételét óhajtjuk tehát a család körében, mert nélkülök ethikai alapját veszíti az iskola s vele együtt a társadalom. Mi minden bajt innét származtatunk. Ha kérdezzük, mért hallható apró gyermekek ajkán vérlázító piszkos beszéd; mért koraörett fiatalságunk annyira, hogy legszebb korában fonnyad el; honnét az a jelenség, hogy a lánykák bábus játékok helyett pár regényes eseménykével iparkodnak gazdagítani rövid életűket jóeleve ; s hogy végül mért fűzhetünk oly kevés reményt jövőnkkez, boldogságunkhoz? — a felelet ez: rósz nevelés, v a 11 á s h i á n y ! Természetesen közös jó tulajdonságunk a mentegetőzés. Ennél a pontnál aligha nem kapunk egyetemes veto-választ. Ebben a házban ilyen óvatosság uralkodik, amabból meg valóságos tagadását olvashatjuk ki állításunknak; ez a család pl. megfigyeli a gyermeket, tanultat vele stb. amaz plane még imádkoztát is! . . . Itt a „non plus ultra“-ja a házi nevelésnek. Hanem azért a vallási érdek felköltése teljesen hiányzik. Pedig, ha a csodák korán keresztül estünk is, amaz időkhöz nem jutánk még el, mikorra a társadalomnak merőben reális alapon nyugvása okadatolható leszen. Addig szabjuk szükebbre kissé a tág korlátokat, s szabadítsuk fel az ifjúságot ama ködös légkör nyomása alól, mely testét-lelkét idő előtt olhcrvasztja. Nem mindennapi jelenség a jó példa sem, kivált a nevelésben. Pedig nagy a vonzó ereje az ifjúságra. A pipere, a hiúság azért közös hiba, mert másoktól úgy láttuk. Derék, szorgalmas apáknak — ha kevébbé tudnak is nevelni — jórava- lók a gyermekeik is. Maga a nevelés szintén az utánzásban találja fel egyik segéd eszközét. Exempla trahunt — tartja a közmondás, igazolja tapasztalásunk.
