Kir. kath. nagygymnasium, Selmecbánya, 1876
u bízza az emberre. Intenti,ója bizonyosan nem más, mint az, hogy az egyén az ő segítségét, támogatását vegye igénybe. Innét okszerűen következtethető az, hogy a vallásoktatás hidegen ne hagyja a tanulót; mert ez van hivatva arra, hogy zárkövet képezzen lelki életére nézve és azt belsőleg egységessé tegye. ') Különben csak indiíferentiát vagy épen ellenszenvet szül, mint jelenleg is majdnem minden müveit emberen látszik. Különösen a gyermeknél, hol a vallás szükségének érzete még teljesen hiányzik, csak emlékezetbelileg felvett hitté válik a vallásoktatás, ha a jelzett követelménynek meg nem felel. Hogy itt más is követhet el hibát, utóbb kimutatjuk. Legnagyobb tapintattal kerüljön tehát a vallásoktatás mindent, a mi tagadhatatlan természeti törvényekkel, vagy a tudományos kutatás egyéb elismert eredményével ellenkezik. Különben mythikussá válik legtöbb tana az ifjú előtt, mi legfő- lebb aesthetikai érdeket kelt benne; vallásit azonban soha. De másrészt fel is adja igy minden hatalmát és igényét a vallásoktatás paedagogiai becsre nézve; mert ahelyett, hogy emelöleg és szivet nemesítőleg hatna a tanulóra, háborgatja elfogulatlanságát, eltöltvén lelkét megoldhatatlan ellenmondásokkal. 1) Tapasztalásból tudjuk, hogy a középiskolák ifjúsága, mi- lielyest tollasodul kozd, közönyössé válik isten és vallás iránt. Azt hiszi az ember, hogy utóbb majd csak megbarátkozik azzal a gondolattal is. Pedig évei haladtával fokozatosan hidegül iránta, s ha már maga is családalapítóvá lett, mint aféle babonás, obscúrus dolgot küszöböli ki háza szentélyéből. Első rendben tehát, mert a felvilágosodotteág ösvényén (?) haladnak a szülők, magok okai annak, hogy a hit és erény lassankint kihalnak az ifjúság kedélyéből; hogy ezen az úton készítik elé ama lazultságot, hogy ne mondjuk — a családi boldogság ama sokszoros hiányát, mely megmételyezetté teszi a házasfelek életét, s gyermekeik jövőjét. . . . De nem csak ennyiből áll eme hibának a következménye. Nem mindennapi sajnos tapasztalás-e az, hogy a felsőbb osztályok tanulója rangján alul állónak tartja az oly egyének tisztelését, kik akár korra, akár tudományos képzettségre tán még- *) *) Herbart u. o. Suppan „A középisk. did. alapvonalai“ Herbart. u.
