Kir. kath. nagy-gymnasium, Selmecbánya, 1873
Néhány észrevétel a természetrajz előadásáról a gymnasium felső osztályaiban. Ah, a természet nagy — jó kedvben, haragban, Az egyik keze bont és alkot a másik. Tompa M. Nem létezhetik az emberre nézve érdekesebb és szebb tanulmány, mint azon örökváltozatlan törvényeket kutatni, melyeket a természet működésében követ, azon szabályokkal megismerkedni, melyeknek háztartásában hódol. Templom a természet, melynek falait a bérei ormok, oltárát a virágos szőnyegek, di- szitményét a tájak remekei képezik. A tündöklő naptól kezdve a fényében úszó legkisebb porszemig, a hullámos tengertől a csobogó csermelyig, mennyi esodálos szépség, mennyi változatosság! Nyissuk meg szivünket a természetnek! Az ég pompázó kékje mindenütt ötlik szemünkbe; a csörgedező patakok között mindenütt akadunk zöldelö rétekre; a termékeny halmok és erdős hegyek tövében pedig ragadó folyamok hömpölyögnek alá. A mezők- és réteken vidám báránykák legelésznek, körülöttük pedig a szorgalmas méhek szállnak zsibongva virágról virágra; a folyók- és patakok hüs vizében enyelegve játszadoznak a fürge halak; a sürü erdők haragoszöld lombozata között vigyázva leskelődik a vad prédájára; mindenütt pezsgés, mindenütt élet, a vizben és a szárazon, a hegyen és a völgyben, a mélység és magasságban egyaránt. — Mindez von- zólag hat ránk, a természet minden tárgya leköti figyelmünket; a legparányibb kő, a legkisebb virágszál, a legigénytelenebb állat támaszt bennünk kérdéseket, melyekre egyedül a természettel foglalkozó tudomány adhat kielégitő feleletet. A természetrajz jogosultságát vitatni fölösleges, mert tanulmányozása által nemcsak a külömböző tehetségeket lehet minél tágasabban kifejleszteni; hanem egyszersmind a szivet és kedélyt is nemesiteni, az ízlést tökélyesiteni. De különben is a természet, ámbár ezer év óta ezerszer újult meg, mindig ugyanaz maradt; ezerszer fejté ki bámulatos szépségét a szerény ibolyában ép úgy, mint az óriási tölgyben, a piroslodó hajnal és a búcsúzó nap arany-sugaraiban egyaránt, oly nemes és tiszta élvezetet nyújt tanulmányozójának, minőt semmiféle más tudományban nem lelhetni. A természetrajz kitűzött czéljai részint alakiak, részint erkölcsiek. Tekintve azonban a természet tárgyainak nagy sokféleségét s tarka különféleségét, értekezésem csak általánosságban fog ama eljárási szabályokról szólani, melyek jelen tantárgynál a gymnasium felső osztályaikén szem előtt tartandók. A természet bármely országának tárgyalásánál első és főkellék az észlelés; mert a szemléltetés nélküli természetrajz- tanítás nem egyéb, mint levegőben való kapkodás, oly theoria, mely a tanulást szerfö- fött nehezíti, a tárgyat pedig érdektelenné, vonzatlanná teszi. Hasonlithatnók a tündérmesékhez, melyek a vidor gyermeksereget rendkivülileg mulattatják, de a gondolkodó férfit érintetlenül hagyják. — A szemléltetés ismét ne történjék csupán képek és ábrákkal; mert a leghívebb kép is csak árnyéka a természeti tárgynak, csak távolban közelítvén azt meg; hanem vétessenek a tárgyak s pedig minél több példányban egyenesen a természetből, hogy a tanulók színről színre láthassák, megkülönböztethessék. Az élethü ábrákat pedig csak ott alkalmazzuk, hol azt elkerülnünk lehetetlen. A növénytan a szemléltető módszerre legalkalmasabb. Ugyanis bármely szegényes vidék flórája elegendő anyagot szolgáltat arra, hogy a magyarázat alatt minden egyes tanuló kezében, szeme előtt lehet egy vagy több példány. A szemléltetést könnyiti még a növények vagy azok részeinek hű lerajzolása is. — Nem ily mérvben lehetséges e módszer alkalmazása az állat- és ásványtannál, mivel az egyes példányokat vagy épen nem, vagy csak drága pénzen szerezhetni meg. Természetes dolog, hogy ilyenkor a színezett ábrák nyernek alkalmázást. Az állattan előadásánál különösen az állatok szellemi tehetsége, azok életmódja, valamint az emberiségre háramló haszon emelendő ki. Vonatkozással ez utóbbira teljesen helyén lesz itt az állatkínzás ocsmány voltát olyannak festeni, mely emberi méltóságunkkal és lelki rendeltetésünkkel mereven ellenkezik. De különben is nem-e a legrútabb hálátlanság Teremtönk iránt az állatokat embertelenül kinzani? Midőn az Isten azokat csak használatunkra, nem pedig zsarnoki önkényünk gyakorolhatására adta. 1*
