Kir. kath. nagy-gymnasium, Selmecbánya, 1873
— IY — j %fé£ .v '■ •” Itt van egyszersmind helyén az ifjúságot arról is teljesen felvilágositani, tulajdonképen moly állatok hasznosak, s melyek ismét kártékonyak. ? Mert e tekintetben annyi a halhiedelem, annyi a meggyöke- redzett rósz szokás, hogy alig találhatunk szavakat azoknak földerítésére. Például szolgáljon itt a vakond, melyet a rétek, mezők és kertek őrének lehetne nevezni, legfölebb a föld feltúrása miatt mondható alkalmatlannak, nem pedig kártékonynak, s mindamellett az emberek részéről üldözés-és bizalmatlanságnál egyebet nem igen várhat. A szemléltetés mellett még az összehasonlító módszer is kecsegtet jó eredménynyel, mely ismét főképen az ásványtannál tesz kitűnő szolgálatot, miután az ásványokat részint összehasonlítás —, részint analysis útján ismerni meg. A természetrajz-tanitás szintén a tehetségek képzése- és fejlesztésének egyik eszköze lévén, czólszerü a magyarázatot itt ott helyesen alkalmazott kérdezősködéssel félbeszakítani; mert igy a tanuló kellő útmutatással mintegy maga találja ki a sajátságok- és különségeket, melyek igy annál mélyebben vésődnek emlőjébe. — Ezt tekintetbe véve, ne szorítkozzék az előadás pusztán a tankönyvre, hanem annak hiányait, hiányok pedig mindig lesznek, pótolja ki a tanár. A „via aurea“ szolgáljon itt is mérvadó gyanánt, nehogy egyik tulságból a másikba esve a tárgy terjedelme miatt lényeges részeket kelljen kihagyni; hanem inkább a kiválogatott szükséges részeknek alapos előadására kell törekedni. A természet alapos tanulmányozásának kiegészítő részét képezik a kirándulások. Főkelléke az észlelés lévén, kényszerittessenek a növendékek gyűjtemény-készítésre, vagy jobban mondva sajátítsák el a tárgyat, kivált pedig a növénytant, a természetben. A szárított vagy kitömött példányok nem felelnek meg tökélyetesen a czélnak, mivel vagy alakjukat, vagy színűket veszítik. Azután egészen más valami az állatot kitömve látni, mint saját körében, mozgása és életmódjában szemlélni; más a növényt szárított állapotban, mint annyi meg annyi tarka testvérének társaságában vizsgálni. Szóval a legszebb gyűjtemény sem mutatja a természetet ama tiszta fönsége- és kialakultságában, mint az valóban van. Azonkívül csak a természet maga gyakorolhatja az emberre ama összhangzatos benyomást, mely szivének képzésére rendkívüli befolyást gyakorol. Mindezek után talán említeni som szükséges, hogy a kirándulások a szellemi kincsek megszerzésén kívül, még a testi erők képzésére s az egészség föntartására is jótékonyan hatnak. A természet tanulmányozása azonban az ember kedély-világát sem hagyja érintetlenül ; igaz, hogy megragadó fensége mellett óriási müveink csak porszemeknek látszanak; de épen ez által utal bennünket egy mindenható lényre, az Istenre. A megmérhetlen óceán legkisebb fövényszeme ép úgy, mint az égnek meredő sziklacsoport; a parányi föld alatti gomba úgy, mint az óriási fa; a föld száraz porában görbedő férgek és a rengeteg erdő lakói, a földalatti és földfölötti kincsek hangosan hirdetik az Isten mindenhatóságát, bölcseségét és szeretetét. Eszméljen tehát fel a tanuló a természet vizsgálásánál, tanuljon olvasni e bölcsek könyvéből, tanulja a Teremtőt müveiből megismerni! A természettel való foglalkodás azonkívül, hogy a tanintézetekben mint tantárgy szerepel, a legtisztább örömök üdítő kútfeje is. — Szorgalmat tanulunk a munkás méhektöl és fáradhatlan kitartást a szorgalmas hangyáktól. Szeretetet tanulunk a virágzó fák ingadozó ágain hintálódzó csicsergő madártól, mely az eledel-keresés fáradalmait kipihenve gyengéd érzelmeinek dal által ad kifejezést. Gyönyörködünk az arany-kalászos vetések hullámaiban, a hímes virány illatos virágaiban, melyeknek üde levelein a kelő nap sugaraiban a gyöngyöző harmat csillámlik. Boldog az, kinek keble ment a pusztító szenvedélyek viharától ez ártatlan örömöknek, a természet szorgos vizsgálásának adhatja át magát, ki az aggasztó gondoktól menten élvezheti örökös szépségét, ki megismerkedvén Flóra bájos gyermekeivel, azoknak kedves társaságában időzhet: annak derült lelke, Gessner szerint, hasonló az ifjú tavaszi naphoz; érzelmei pedig szelídek és tiszták, mint a virágillatot hordozó zephir. Molnár János.
