Népújság - Zempléni Népújság, 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám), 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám)
1945-08-16 / 35. szám
2. oldal ZEMPLÉNI NÉPÚJSÁG 1945. augusztus 15. HARC A REAKCIÓ ELLEN! Az ezredes úr parancsra hivatkozott az igazoló bizottság előtt. Büszkén kivágta, hogy amit tett, nem önként, saját elhatározásából, hanem felsőbb parancsra tette. Ugyanakkor kiderült az igazoló bizottság tárgyalásán, hogy 1943- ban önként bevonult. Vájjon ezt is parancsra tette? S vájjon, ha igen, nem e saját reakciós meggyőződésének parancsára? Vájjon mit mondjon akkor a szegény baka, aki valóban egész életében csak parancsokat teljesített, s egész életében az .ezredes urak* parancsát. Nála még elhinnék, hogy felsőbb parancsra, de miért hoz fel mentségül az ezre des ur ilyen sovány kifogásokat? Felesküdött ugyan Horthyra, a másik reakciósra, de vájjon, ha annyira kötelességtudó az ezredes ur és annyira hü volt a parancsok teljesítésében, miért nem teljesítette Horthynak 1944 október 15 i parancsát, s vájjon miért Szálasinak tett akkor is eleget? JUgyancsak a parancs teljesítésre hivatkozik a százados ur is, többieket nem is említve. Elbűvölte őket a német propaganda, s elmentek megnézni a német csodafegyvereket, s mivel nem találták ezt sehol és látták, hogy sorsukat már nem irányíthatják .jobbra“, irányt változtattak, vissza Magyar- országra és gondolták magukban: .majd csak valahogyan átcsúszunk az igazoláson.“ Itthon pedig az uj fegyverből uj fogás lett és bármiért felelősségre vonják az .ezredes urakat“, a válasz mindenkor egy, hogy .parancsot teljesítettünk." Jól figyeljük tehát: ezek az urak parancsra tették tönkre országunkat, parancsra robbantották fel hidjainkat, parancsra ürítették ki a honvédségi és polgári raktárakat, parancsra hurcolták el a leventéket, az apákat, gyermekeik mellől, s parancsra vitték vágóhidra azt a sok százezer fiatal magyar életet, kik ma dolgos kezei lehetnének az ország újjáépítésének. Ma ott hevernek a német hullamezőkön, rrn'rt .az ezredes urék parancsot teljesítettek.“ így állunk, tehát, parancsok sorozata, Hitlertől Szálasiig és Horthyig, végig minden rangfokozaton, s e parancsok „hűséges teljesítése" rombadöntött egy egész országot és akkor még az ezredes ur szemtelenül odavágja az igazoló bizottságnak, hogy ő bizony nem tehet semmiről. Elég volt hát a parancsuralomból, vegye elő a demokrácia uj fegyvereit e brigan- tikkal szemben, hogy többé ne fertőzhessék ennek az országnak a levegőjét, s ne akadályozhassák többé »a demokratikus Magyarország ujjáépülését. A pesti Dunakorzón Hófehér reakció Ezt a típust nehezen ismered fel. Ott van mindenütt, befurja magát a legbizalmasabb helyekre, 6 mindenkor a demokratikus ember mintaképe, 8 mindig Önmagára hivatkozik, mondván .ha m-ndenki olyan lenne, mint én.“ De ez a típus nem lehet bárki. Ennek a típusnak ismernie kell a paragrafusokat és igen jól ismeri is és e paragrafusok fedezete e mögül végzi rothasztó munkáját. Bárkivel tárgyal, s bármiről legyen szó, mindenkor a paragrafusokra fog hivatkozni, hogy a Btk. ilyen és ilyen számú rendelete erre az esetre pedig ezt és ezt mondja." Vitatkozhat vele napokig, az egyszerű munkás ember, ki belevész a paragrafusok útvesztőibe, meg kell, hogy adja magát, mert vég- eredménybenaparagrafus emberek előbb, utóbb kitekerik nyakukat. Tévedés ne essen, nem a törvények ellen szólunk, hanem azok ellen, kik a törvények egyszerű emberek számára kibogozhatatlan labirintusát arra használják fel, hogy saját politikai, vagy anyagi pecsenyéjüket megsüssék. Ha ők elkövetnek valamit, azt mindenkor úgy teszik, előbb jól kiböngészve a törvényeket, keresik a kis kapukat, ahol veszély esetén ki lehet még menni, akkor azt úgy teszik, hogy semmi terhelő, konkrétum ne maradjon tetteik után. Nehéz is őket felelősségre vonni ezért, mert minden apró és nagyobb disznóságuk jó fedezet mögött van és innen, e fedezet mögül aztán nyugodtan végzik kisded játékaikat, mindenkor kikezdve azokat, kik becsületes munkásai a demokráciának. Felszínre kell tehát hozni ezeket az urakat, kik már azt mondhatni, csaknem bűnszövetkezetet alkotnak és akciókat éppen leleplezetlenségűk miatt sikerrel is hajtják végre. Ma még nem nevezzük nevén a gyereket, de lehet, hogy holnap már megtesszük és lehet, hogy ezek az urak, akik sokkal méltóbbak a büntetésre, mint bárki más, aki teljesen nyiltan végez romboló munkát, s egy szép napon elnyerik méltó büntetésüket és bekerülnek az ókét megillető! helyre, ahol nincs többé paragrafus, de azért ott is biztos .fedezet“ alatt lesznek. Megállapítottál! az árpa, zab is hűtés árit A közelLiásügyi miniszter 1945. évben és annál korábban belföldön termelt szokvány minőségű 65 kg. hekto- Kier súlyú árpa legmagasabb árát 100 k,?.-ként 410 pengőben állapította meg. A 41 hektoliter súlyú szokvány minő- cégű zab legmagasabb ára !00 kg.-ként 450 pengő. A rostált üszökmentes köles legmagasabb ára 100 kg. ként 500 pengő. Hirdessen a Népújságban Barátom, ki budapesti tartózkodása alatt szerzett tapasztalatait mondotta el, engem is nagyon felháborított és ez adta a tollat a kezembe, hadd mondjam el másoknak is, mi van a pesti Duna-korzón. Barátom elmondja, hogy egy hétig tartózkodott Pesten, bejárta az egész várost, beszélgetett gyári munkásokkal és ők kérték, hogy látogasson el a pesti korzóra és szép dolgokat fog ott látni. Végig néztem a pesti munkások szorgalmas munkáját, milyen megfeszített erővel dolgoznak és igyekeznek országunkat minél előbb újjáépíteni. Ugyanakkor a dunaparti korzón levő mulatóhelyeken mindenütt húzza a cigány, minden kávéházban telt ház van. Magyar katonatisztek, pénzűgyőrtisztek, rendőrtisztek, tőkések, feketézők, kiru- zsozott szájú hölgyek, kilakkozott kör- mű kisasszonyok vigadnak, dőzsölnek és dorbézolnak. Hát kérdezem én ? Mit szól ezekhez a komoly és főképpen a munkáspártok vezetői ? Teljes meggyőződésem, hogy e tőkések, feketézők és kiruzsozott szájú hölgyek nem kívánkoznak egy szebb és jobb demokratikus Magyarország után, csak mi munkások és kistisztviselők, mert mi tudjuk, hogy ez az ország a miénk csak akkor lesz, ha újjáépítettük és az ingyenélőket majd oldalra állítjuk s megmondjnk nekik, távozzatok közülünk és ne tolakodj ltok sorainkba. Nem vettétek ki részeteket az újjáépítésben, dőzsöltetek, dorbézol- tatok, mi pedig mint rohammunkások verejtékeztünk és felépítettük országunkat, de nem nektek hanem magunknak és most már mi akarunk vigadni. Nem kűlömb a helyzet itt Sátoraljaújhelyen sem. Az a különbség, hogy itt nincs Dunakorzó, de ezért a siberek, a feketézők és kétes kereseti forrású urak ugyanezt a dorbézolást és dőzsölést csinálják, mint a fentemlitett pesti társai. Itt is hallottunk már egy főutcai emele tes házból olyan hangokat és olyan vad mulatozást, mint amilyeneket csak a legvadabb kéjtanyákon lehet hallani. Itt helyben is megtalálják a módot és helyet ezen .urak és hölgyek", hogy élvezzék az életet a munkásság rovására. De ígérjük, hogy végetszakitunk ez élv hajhászásnak és ha mi munkások, akik dolgozunk az ország újjáépítésén jóformán csak a betevő falatot tudjuk megkeresni, akkor, azok kik nem akarják tudomásulvenni a munkásság erőfeszítéseit, pezsgős vacsorákat rendeznek, sőt néha elbújnak a hegyek közé és a borházakban rendeznek „előkelő társaság" részére „díszvacsorákat". Néhány szó pedagógusainkhoz Rövid idő választ el bennünket az uj iskolai év kezdetétől. Az elmúlt év tanítói és nevelői gondjai után érdeklődve tekintünk a békésen induló iskolai év minden megnyilvánulásai felé. Tudnunk kell mindannyiunknak, hogy a szellemi rombolás semmivel sem volt kisebb, sőt talán súlyosabb, mint gazdasági vagy egyéb téren. Bőséges munkát ad ennek az alapjaiban lerombolt szellemi életnek a felépítése. Ebből a munkából ki kell venni a részét a nevelő és tanító társadalomnak. A nép széles tömege várja ezt a réteget, figyeli magatartását és kétségbeesetten kérdi: Miért húzódik el a tanító éppen most, amikor legnagyobb szükség volna rá? Miért hátráltatja a demokrácia kifejlődését, hol van a népért és a néppel dőld ózó »Falumindenes“ ? Jól tudjuk milyen óriási feladat vár pedagógusainkra. Éppen ezért kötelességünk felhívni néhány dologra figyelmüket. A régi rendszer a reakció szolgájává tette az értelmiség eme nagy csoportját. Társadalmi törvények kényszerítették az ilyen magatartásra. Ma megszűntek ezek a kényszerítő körülmények. Ideje, hogy véget vessünk a passzív magatartásnak és a múlt körülményeit lerázva egy helyes világ szemléletet alakítsunk ki lelkűnkben. A tanítói kar tanácstalanul áll munkahelyén. Irányelveket vár felettes hatóságától. A szakszervezetben tömörült nevelői kar vájjon hányszor gyűlésezett már ? Miért nem találja meg a módját, hogy szemináriumok keretében beszélhesse meg a ma problémáit ? A tanfelügyelő- ségtól kiküldött papírok nem pótolják az eszmecserékből eredő tanulságokat, így nem lehet munkába indulni. Tisztán kell látni feladatát az új, demokratikus Magyarország keretében, mert csak így tud becsületes munkát végezni. Ha pedig ismeretlen a cél, akkor jobb kívül maradni, mitsem károsan befolyásolni a tanterem levegőjét. Magyar nevelői kar készülj az uj év nagy csatájára. Körülötted zsongó, pajkos vagy szerény gyermeksereg most többet vár Tőled, mint ezelőtt. Apáik szenvedése nyomot hagyott idegükben. Több szeretetre finomabb nevelői tapintatra van szükség, hogy a háború okozta tudáshiányt pótolják és a helytelen nevelési irányt helyes irányba tereljék. Ifjú nemzedékünk felelős irányítói csak azok lehetnek, akiket munkájukban meggyőződésűk vezet. Enélkfll nincs eredmény, nincs közös érdek, enélkfll nem találhatja meg a nevelő réteg helyét a társadalomban. A dolgozó magyar nép elvárja, hogy a nevelés frontjain vele együtt érző, haladó szellemű kar irányítson. Szeretnénk ha szerény felhívásunk eljutna az érdekeltekhez és lelkiismeretükben elmélyedve leszűrnék a tanulságot.
