Népújság - Zempléni Népújság, 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám), 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám)
1945-08-12 / 34. szám
2. oldal ZEMPLÉNI NÉPÚJSÁG 1945. augusztus 12. Határőr#«!!, ngmzEtisggi problínih és a nemzetközi reakció Sátoraljaújhelynek, mint szorosan határmenti városnak közönségét nagy mértékben érintik és foglalkoztatják a határ-és nemzetiségi kérdések s meglehetősen éberséggel figyeli az e körül folyó politikai fejleményeket. Természetesen a Magyar Kommunista Párt is figyelemmel kiséri az eredményeket, bár a demokratikus Európában ezen kérdéseknek koránt sem lesz olyan jelentőségük, mint azelőtt volt s erőfeszítéseket tesz (amelyekről a szélesebb körű nyíl vánosság nem is tud) ezek demokratikus szellemben való megoldására, mert tudatában van annak, hogy a nemzetközi reakció nagy erővel igyekszik ezen problémákat felhasználni fasiszta, imperialista törekvéseire, a dolgozók egységének megbontására s végeredményben saját helyzetének megerősítésére Gerő miniszter elvtárs mutatott rá egyik beszámolójában, hogy a magán tőke (mely természeténél fogva nemzetközi) szándékosan passzív magatartást tanúsít, a termeléstől visszavonul, hogy ezzel megrendítse a termelés folytonosságát, megrendítse dolgozók, a munkáspártok szociális és újjáépítési erőfeszítéseit, mely, — mint Attlee mondotta —- a világ valamennyi nemzete és népe széleskörű jólétének biztosítása érdekében folyik. A reakciós töke ezen magatartása ellen az összes demokratikus államok dolgozóinak össze kell fogni. Az összefogást nem engedhetik megbontani reakció fasiszta, imperialista mesterkedései által, a nemzeti kérdések és határ problémák önző, egyoldalú sőt erőszakos felvetésével, mely nemzeti, faji gyűlölködés, egyenetlenkedés magjává lehetne és a nemzetközi, demokratikus harcoló munkásság egységének megbontásához vezetne. A magyar és az egész világ dolgozóinak a nemzetiségi és határkérdésekben csak a Lenin Szta- lin-i megoldás lebeghet szeme előtt. Ez nem csak a nemzetek békés együttélésének iesz a záloga, hanem az európai demokrácia kifejlődésének és megerősödésének biztosítéka is. A demokratikus Magyarország ebben a szellemben rendezi ezen feladatokat. A velünk szomszédos áramok közül Groza Romániája és Tító marsall Jugoszláviája adta ta- nujelét ennek a felfogásnak és kifejezést adott hasonló törekvéseinek. Benes, Csehszlovákia államelnöke múlt hét pénteken irta alá a magyar kisebbségeket érintő törvényt. Még sem ismerjük a törvény szövegét, de hisszük, hogy ez mentes lesz a reakciós sovinizmustól, s megfelel a demokratikus európai rend követelményeinek. Ellenkező esetben az sem lesz hosszú életű. Dózsa Qyörgy öröksége „Dózia György unokája vagyok én, Népért tiró bút, bocakoros nemet. Hé, nagyurak, Jó lesz tán szóbaállni Kaszás népemmel, mert a Nyár heves, A Nyár heves, a a kasza egyenes.“ Ady. 500 évvel ezelőtt ragadta le elnyomott parasztjainak éléről az úri reakció a nagy parasztvezért, tüzes trónnal csúfolta meg, ahol a kizsákmányoltak fejedelme igy adtaié örökét: „Nagy dolgokat viseltem, megaláztam Pannonia hőseit, s a honi zsarnokságot irtottam. Ki szerzett akkora dicsőséget parasztkatonákkal? Énekelni fognak rólam, mint a földmivesek királyáról. Értem és a természet által elémszabott pályát mint a harcban hatalmas végeztem be.“ Forradalmi zászlaja alatt a legöntudatosabb, legbátrabb, s minden áldozatra kész parasztság, a kis nemesek javarésze, s a város dolgozói tömörültek és fegyverekkel mondottak vádbeszédet az úri, nemes Magyarország kizsákmányoló osztálya ellen. A forradalmi zászlót letépték, de nem csuklott az le örökre. 500 év igazolta a nagy örökhagyót, s azóta minden megmozdulás az ő szellemében történt, még ha nem is hivatkoztak reá. „Izzó vas trónon őt elégetétek, de szellemét a tűz nem égeté meg!“ Forradalmi zászlaja ma ismét kibomlott. Ennek a nemzetnek ma szine java tömörül, küzdeni Dózsa népéért, s dolgozni szellemében. Szól ez az örökség a zászlóhordozókhoz, a Dózsa unokákhoz, akik parasztjaik élén járnak, a falu vezetőihez. Minden falusi vezetőembernek Dózsa-unokának kellene lenni. Néptanítók, jegyzők, papok kezén formálódik a falu képe. A falu sorsáért elsősorban felelősek. A népi demokrácia olyan falusi vezetőkre számit, akik szivvel-lélekkel állanak a Dózsa György népének szolgálatában. Az elmúlt fasiszta rendszerben, éppen fordítottan, a falu szolgálta őket, abból éltek, s nem azért. Ezen a téren még ma is sok a panasz. Az iskolák szelleme még nagyon kevés tudomást vett az egészségesebb, uj irányvonalról. A régi fasizmus által fertőzött tananyag, módszer és szellem hozta vizsgára a kis generációt. A demokrácia elsősorban számit erre a kis jövő nemzedékre, aki ma még az iskolapadokban ül, s tágranyilt nefelejts sze mekkel fényképezi maga körül a világot, készül, figyel, csodálkozik. Közel van az uj iskolai esztendő kezdete, a régi mederben nem folyhat tovább a munka. Sok a panasz a közigazgatás ellen is. Itt is a régi emberek, a régi módszer. Az újhelyi földhivatalnak egyik tisztviselője a csendőrtempót megszégyenítő durva hangon tárgyal a felekkel. Kifogást emeltek ellene, s az volt a válasz, hogy idősebb tisztviselő, s megszokta ezt a tárgyaló modort. Az ilyen irodahiénáknak az internálótáborban, s nem a tisztviselő-asztalnál van a helyük. A községi közigazgatás élére visszaülnek lassan az elmenekült, de visszaszivárgott régi despo- ták, akik soha nem fogják megszokni a demokratikus munkavezetést és tárgyaló modort. Vegyék át a falu vezetői a Dózsa örökséget. Antidemokratikus nevelést kapott a falu évszázadokon keresztül. Segítsék elsősorban a demokratikus pártokat abban, hogy megteremthessék falun azt az egészségesebb szellemet, mi a nemzeti felépülés alapja. Tele van a falu suttogó rémhírekkel* Tegyenek róla a falu vezetői, hogy kellő megvilágítást kapjanak a reakciós propaganda merész próbálkozásai. Hatalmas erőfeszítéseket tesz az ország minden rétege az újjáépítés terén. A falura elsősorban számit, onnan várja a mindennapi kenyeret, a legszükségesebbet. Hassanak oda a falu vezetői, hogy önkéntes, megfelelő beszolgáltatással megteremje a földreform a maga gyümölcsét. Olyan vezetőket kíván a falu, akik a Dózsa örökség birtokosai. Ha a mostaniak nem tudják átvenni ezt az örökséget, adják át helyüket azonnal. Tanfolyamokat kell nyitni, hogy a népi demokrácia kitermelhesse önmagából, minél előbb, kívánatos vezttőrétegét. Szól a nagy örökhagyó késői népéhez, a falusi kizsákmányolt dolgozóosztályhoz. Itt is sok a panaszolni valója. A tűz, amit ő szitott, régen kihamvadt, Almos közömbösség ülte meg, s üli még mindig a íiAv dolgozóit. Amikor az ipari munkásság lázasan szervezkedett, illegálisan dolgozott, rendőri kardlapokkal nem törődve tüntetett, szemináriumokon készülődött, a nemzet zömét jelentő parasztság hatalmas tömegei közömbösen viselték sorsuk nyomorát. Itt az ideje, hogy Dózsa öröksége felrázza a falut. Lássa meg a falu. hogy elsősorban van helye Dózsa forradalmi zászlaja alatt. Értse meg és támogassa még áldozatok árán is, a népi demokrácia erőfeszítéseit. Érdeklődjék, s tanuljon hozzon be valamit hosszú idők mulasztásaiból. A népi demokrácia elsősorban számit Dózsa György népére, s a »népért síró, bus bocskoros nemesekre“, Dózsa unokáira, a nép vezetőire. Kezükre van bízva, s ők felelnek a nagy történelmi ajándé kért: a Dózsa-örökségért! Újhelyi hadifoglyok névsora, kik útban vannak hazafelé Örömmel közöljük Sátoraljaújhely lakosságával, hogy megérke- zettSátoraljaujhelyre azon Újhelyiek névsora kik hadifogságból útban vannak haza felé. Ezeknek nevei a következő: Oszlánszki István, Tóth Tibor, Vad István, Takács László, Mos- lánszki János, Csőm József, Gofa János, Orehovszki József, Kobo- vics Béla, Sider József, Markó János, Ballagi Béla, Mackó János, Tuba Sándor, Fekete László, Árendás József Tóth József, Marosi István, Balázs József, Deák József, Dankai László, Dragos István, Piskó András, Bruzsenyák Béla, Balpataki Sándor, Orejovits József, Naszta- novics István,Varga István, Szúnyog Béla, Koleszár Jenő, Felföldi József, Barna Károly, Kábái József. E névsor a vármegyeház jobboldali folyosójának utolsó szobájában van kifüggesztve és megtekinthetők d. e. 9-től 12-ig és d. u. 3 tói 6-ig. Moszkva: 11 népbirdságoh működése nemcsak belpolitikai kérdés — FJedorov Nikoláj cikkéből A népbíróságok munkájára a demokratikus magyar közvélemény körében igen sok panasz merült fel. A baj ott van, hogy a demokratikus pártok nem egyenlő mértékben értékelik a fasiszta gonosztevők elleni harc fontosságát. Nem mindenütt látják kellő mértékben, hogy ennek a harcnak eredményes és kíméletlen folytatása nemcsak belpolitikai kérdés, de ettől függ a fasiszta mocsárba vitt magyar nép erkölcsi újjászületése, becsületének helyreállítása az ország határain túl is. A népblróságok erélyes, öntudatos és hazafias munkáját nagy mértékben gátolják a bíráskodásban jelentős szerepet betöltő régi jogi szakemberek. Ezek közül sokan jártasabbak a perrrendtartás útvesztőiben és kihasználják a részben laikus bírósági tagok járatlanságát a bűncselekmények leértékelésére és a büntetetés enyhítésére. Hírhedt fasiszta tömeggyilkosok megússzák 10—15 évi büntetéssel. Olyanok pedig, akiknek lelkiismeretét csak egy- két gyilkosság terheli, egészen enyhe büntetést kapnak. A demokratikus igazságszolgáltatás szervezeteinek kell elsősorban igazán demokratikusnak lenni. A bíráskodásban sürgősen ellenőrzés alá kell venni az ott tevékenykedő régi szakembereket. Szaktudásra természetesen szükség van, de nincs szükség az ellenséges szaktudás képviselőire, mert azok ártanak a demokratikus érdekeknek, aláássák a népbíróságok tekintélyét a világ és az ország szemében egyaránt. Nem szabad visszariadni a perrendtartás egyszerüfítésétől, hogy az új nép- birák tájékozatlanságát ne zavarja meg a körmönfont törvénycikkek nehezen áttekinthető halmaza. A népblróságok munkáját pedig a helyi nemzeti bizottságok és a demokratikus közvélemény fokozott ellenőrzése alá kell vetni.