Népújság - Zempléni Népújság, 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám), 1945 (1. évfolyam, 15-66. szám)
1945-08-12 / 34. szám
ZEMPLÉNI NÉPÚJSÁG Emlékezzünk... — A szemtanú naplója — 1945. augusztus 12. 9z értelmiség politikai, gazdasági ás társadalmi válságának okai Az értelmiségi osztály még a szabadpályákon dolgozók is — kétségtelenül súlyos politikai, gazdasági és társadalmi válsággal küzdenek. Ennek oka nemcsak a háború okozta gazdasági válság, hanem saját maga is. Politikai válságba elsősorban azért került, mert megrögződött elfogultsága miatt nem találta meg a helyes irányt, amely felé haladnia kell, hogy mint dolgozó megtalálja azt a politikai pártot, amely nélkülözésében, gazdasági és társadalmi helyzetének javításában segítse. Ez a megállapítás természetesen nem vonatkozik azokra az elenyészően keve sebre akik meggyőződésből, vagy csökönyösségből (ilyen is van) reakciósok. Ezekhez nem szólunk. Az értelmiség nem a közhivatalokban dolgozó nagyobbik része, ugyanis nem meggyőződésből, csatlakozott egyik, vagy másik demokratikus párthoz, hanem —■ kimondjuk nyíltan — opportunizmusból esetleg gyávaságból. Mig a szabad pályákon rnüködö értelmiségi (orvos, ügyvéd, önálló mérnök, művész stb.) meggyőződésből, vagy gazdasági és társadalmi helyzelének mérlegelése után döntött melyik pártba lép be, addig a köz és magántisztviselők azt opportunizmusból tették. Ezek ugyanis függő (alkalmazott) viszonyban lévén, azt mérlegelték (azon felül, hogy elfogultak voltak különösen a Kommunista Párttal szemben) melyik pártba léphetnek be a legkisebb kockázattal, hát „a háborúnak még Inincs vége, még fordulhat a kocka* stb. — gondolták. Churchil választási győzelmére spekuláltak. Az óvatosak, az ügyesek meg is várták az angol választási eredményeket, s csak azután határozták el magukat, hogy belépnek valamely demokratikus pártba. Ezek közül természetesen egy sem jelentkezett a Kommunista Pártba. Sőt az egészen óvatosak, még most is várnak I Speciálisan Sátoraljaújhelyben a köz és magántisztviselők nagyobbik része azt nézte a felszabadítás után, ki képviseli a hivatalos hatalmat, az melyik párt tagja, mert annak pártköppenyege mögé húzódva nyugalmát, bántatlanságát biztosítva vélte. Nem nézték tehál, hogy melyik politikai párt képviseli az érdekeiket, mely pártok azok, amelyek zászlajára elsősorban a dolgozók szebb és jobb jövőjének, jobb gazdasági és társadalmi hely zetének kiharcolása van kitűzve. Ezek az okai az értelmiség politikai válságának. Gazdasági helyzetük javítása érdekében a demokratikus politikai pártok ssgitségével már odáig jutottak ugyan, hogy szakszervezetet alakítottak. De mily siralmas annak működése 1 Megalakulása után csupán egyszer hívtak össze taggyűlést. Mert a szakszervezet élén van ■ nak ugyan tiszteletreméltó vezetők, de nincs vezetési Vagy jobban mondva nincsenek bátor, harcos vezetői, olyanok akik maguk is a dolgozókért küzdő 1944 március 19-ike nemcsak azoknak a baloldali és demokratikusan gondolkodó embereknek szomorú dátum, kik akkor még ha elnyomva is, de szabadlábon járlak és nemcsak a külvilágban, de a börtönök falai között is a bosszuáilás és az ellenállás gondolata született meg. 1944 március 19, a magyar történelem legszomorubb napjai közé tartozik és jól emlékezhetünk még, mikor március 20-án megjelentek Sátoraljaújhely utcáin a teuton csizmák és a germán „tigrisek*, akkor már tudtuk, hogy hazánkat eladták a náciknak „uraink* és most már egyenes az ut a szolgaság felé. De nem váltatta a szolgaságot pld. az a háromszáz újhelyi fogházba zárt partizán, kiknek egyéb bflnük nem volt, mint lázadni mertek a Horthy reakció ellen és március 20-án, mikor a fogház jólörzölt falai közé is bejutott a szomorú hír, nem estek kétségbe e hősök, hanem szilárd elhatározás született meg mindnyájuk szivében. „Nem hajtunk fejet e bitangoknak és nem vállaljuk az ő általuk diktált szolgaságot.* Hadd mondja el hát a szemtanú, mi is történt ott március 22 én és azon túl is az életben maradt partizán foglyokkal : „Megfelelő előkészítés után elindultam kijelölt helyemre a magashegy oldalához és vártam a már előre megbeszélt eseményeket. Sajnos számomra csak a megfigyelő szerepe juthatott végig, mely a későbbiekből kitűnik, hogy miért. Kb. d. u. 4 órakor érkeztem meg helyemre, mely a Visegrádi villától balra kb. egy félkiiométernyire lehetett. Innen a terepet jól beláttam és elvoltam készülve feladatom teljesítésére. Közben a fogház belsejében előre megbeszélt terv szerint, azt az időt használták fel a kitörésre, amikor a fogházőrök kinyitották a cellák ajtaját, hogy a WC edényeket a foglyok kimunkáspárt tagjai lennének, s akik szak- szervezeti munkájukban a munkáspártok segítségére támaszkodhatnának. A szakszervezetbe is politikai aktivitás kell I A szellemi dolgozók kenyér harcát nem lehet rezignált, vagy passzív magatartással halogatni I Ilyen magatartás csak a léha intellektuelleknek felel meg ! Értsék meg végre, hogy ez a magatartás előbb — utóbb a reakció karjaiba sodorja őket. A szakszervezet vezetőségébe meggyőződéses, harcos demokratá kát keli beválasztani I Nézzék és lássák, hogy a demokratikus fizikai munkás, hogy harcol tollal, kalapáccsal egyaránt jövőéírtl Csak a szellemi munkás nem képes erre, még tollával sem ? Kitől vár segítséget, ha maga nem tesz semmit érdekeiért? Tudjuk, hogy a szellemi munkásság cselekedeteiben determinálva van régi reakciós gondolkodása által, de itt a legfőbb ideje, hogy a reakciós gondolkozás teljes és tökéletes kivetésével s a demokratikus pártok célkitüzéüritsék. Gyorsan lefegyverezték az őröket, ártalmatlanná tették őket és akkor figyelő helyemről láttam, amint kinyílik a fogház ajtaja és kb. 30 főnyi partizán csoport jön ki rajta. Ezek elkezdtek a hegy irányába szaladni, de alig tettek néhány lépést, mikor a gk. iskolában levő németek már odaértek és lövöldözni kezdtek a menekülőkre. Erre a bentlévők elkezdték lőni a németeket, hogy ezzel az! a látszatot keltsék, mintha a kitörés még nem történt volna meg, csupán a lövöldözésekkel vette volna kezdetét. Ezzel nagyban elősegítették a már kint lévöket, mert igy a németeknek két oldalról kellett védekezniük. De sajnos nem menekülhettek el mindnyájan azok kik már kíiörlek, mert pillanatok múlva az állami iskola felől gépkocsin német és magyar katonák érkeztek, kik tábori ágyúval kezdték lőni a hegynek azt a részét, amerre a kitört partizánok menekültek. Majd gépkocsijukkal és az ágyukkal felmentek a hegyoldalba és onnan lőtték a menekülőket. A magyar katonák pedig ez idő alatt a fogház ellen fordultak és kézigránátokat dobáltak be a kapun. Mivel, hogy a kitörők és bentmaradottak között a kapcsolat teljesen megszakadt és mind két csoportot, úgy a fogházban maradottakat, nagyszámú katonai erő támadta, igy sajnos bizonyossá vált, hogy e nagyszerű és hősi vállalkozás kudarcba fullad. A magyar és német katonák benyomultak a fogházba, lefegyverezték a partizánokat és feltartott kezekkel kihajtották őket a fogház udvarára, hol este 11-ig kellett igy állniok, mig közben azon tanácskoztak, vájjon azonnal végezzenek e velük vagy sem. 11 órakor behajtották őket, több mint száz embert, egyetlen cellába és ott prése- lődtek reggelig, akkor aztán elhelyezték legszigorúbb felügyelet alatt a zárkákba. Ugyanekkor Ujhely utcáin és a hegyekben a magyar és német katonák vaséinak maradéktalan elfogadásával harcoljon vigasztalan gazdasági, illetve anyagi helyzetének megjavításáért. Csak egy pillanatra tekintsen vissza a múltra s látni fogja, hogy egy párt sem nyújtott semmikor segítséget kenyérharcában. Segítség inkább csak ígérgetésből állott, a támogatás rendszerint valami flrügyjmiatt mindig halasztást szenvedett. Vagy ha meg is volt, az reménytelenül szerény volt s inkább arra volt alkalmas, hogy a szellemi munkások diferenciáló dását fokozza, s ezáltal megbontsa egységüket. Egységben az erő. Fogjon tehát össze a szellemi munkásság, az értelmiség a fizikai munkással a közös harcban a közös célért. Előbb azonban mentesítse magát a reakciós gondolkodástól, felfogásoktól, tisztítsa meg sorait a javíthatatlan reakciósoktól sakkor sikerrel fogja leküzdeni azt a súlyos politikai gazdasági és társadalmi válságát, amelyben mostan leledzik. 3. oldal. dásztak a partizánokra és mint ma már tudjuk, hetvenkét hősi halottja van e partizániázadásnak és e hősi éposznak induló, de szomorúan végződött fejezete a szabadságharcnak, kudarcba fulladt. Nemrég határozta el a városi képviselőtestület, a Magyar Kommunista Párt előterjesztésére, hogy emlékművet állít e hősöknek, kik a szabadságért életüket adták. Vájjon nem-e a legszebb és a legmonumentálisabb emlékművet érdemelnek meg azok, kik a március 19-iki náci bevonulás után azonnal és végleges elhatározással akarták magú kát felszabadítani e rablóbanda járma alól, Állítsunk mi is emléket e hősöknek szivünkben és szomorú történetük egyben nagy hősiességük legyen példakép minden igaz és bátor harcos előtt, kik soha sem fogják fejüket meghajtani a nyers erőszak előtt. 9 Sztachanov mozgalom 1935. augusztus 30 áról 31-re virradó éjszaka még a Szovjetunió dolgozóinak legnagyobb része jól megérdemelt álmát aludta, fontos esemény történt a „Központi Iminó* nevű szénbányában. Szta- hanov Alexej, a bánya egyik munkásának a szokásos szénmennyiség kétszeresét sikerült kifejteni. Ez az esemény volt a kiindulópontja annak a mozgalomnak, amely azóta csodás teljesítményeivel világszerte ismertté tette elindítójának Sztachanovia' ^ ~ t. A Sztachanov mozgalom „a sz - .alista épitőmunka történetének legfényesebb napja lesz* Sztálinnak ez a jóslata a Sztachanov munkások első értekezletén valósággá vált. A kapitalista országokban is gyakran megkísérelték, hogy a munkások teljesítményét fokozzák, de közel sem értek ei olyan eredményeket, mint a szovjet dolgozói. De hiszen ezen nem is csodálkozhatunk. A fordizmus, a hírhedt bedeaux rendszer csak a munkások nagyobb kizsákmányolását jelentette. Céljuk csak az volt, hogy a munkásból egészsége rovására, minél nagyobb teljesítményt préseljenek ki. Természetes, hogy a munkásság minden erejével ellenállt az ilyenfajta kísérletekkel szemben. A Sztachanov mozgalom a szocialista verseny kifejezője volt. Nem felülről kényszeritették rá a dolgozókra, mint a bedaux rendszer, hanem alulról, a munkástömegekböl elindult tömegmozgatom volt. A gyárak, a bányák, a koihoszok munkássága versenyezett egymással, hogyan növelhetik meg a termelést. Apró módosítások, lényegtelennek látszó javítások óriási eredményeket hoztak. A kapitalista országokkal szemben a dolgozók tudatában, hogy maguknak dolgoznak, saját országukat építik, de alapja volt a mozgalomnak a dolgozók egyre fokozódó jóléte is. A Sztachanovisták eltüntetik a fizikai és szellemi munka közötti különbséget. Mérnökök és egyszerű munkások váll vetve dolgoznak és hatalmas eredményeket sikerül igy elérniük. Ma Magyarországon óriási feladatok állanak előttünk. Egy rombadöntött országot kell felépítenünk és ebben a munkában példát keit vennünk a Szovjetunió dolgozóitól. Ma nem a németnek. hanem az ország dolgozó népeinek építjük fel hazánkat. Induljon meg tehát a verseny. Tökéletesítsük a munka módszereket, tökéletesítsük a gépeket. Dolgozzon együtt minden becsületes magyar. Ültessük el az üzemekben, a földeken, a sztachanovisták szellemét, hiszen mindezek által csak szenvedéseink, nélkülözéseink idejét rövidiijük meg.
