Zempléni Kisujság, 1947. január-november (1. évfolyam, 1-49. szám)

1947-01-26 / 5. szám

L. évfolyam 5, szám. Ára 50 fillér. / Sátoraljaújhely, 1947. január 26. ZEMPLÉNI A Független Kisgazda, Földmdrtkás és Polgári Párt ZemplénVármegyei Szervezetének Lapja Essn Főszerkesztő: Dr. Búza Béla Felelős szerkesztő: Dr. Dubay István Az összeesküvés Az első érzés, amelyet az állam rendje ellen szőtt összeesküvés váratlan hire keltett bennünk, a megdöbbenés érzése volt, — Éreztük, hogy bár az összees­küvést sikerült is csirájában el­fojtani, — ennek a lelkiismeret­len merényletnek káros kihatá­sai sokáig nyugtalanítani fogják közéletünket, és megnehezítik, vagy legalább is meglassítják an­nak a társadalmi konsolidáció- nak végleges kialakulását, amely minden komoly józan és becsü­letes embernek legfőbb óhaja, pártkülönbségre és világnézeti szempontokra való tekintet nél­kül. Azt a társadalmi rendet és azt az államalkotmányt melyet a nemzetgyűlés megalkotott, — érinthetetlennek és szentnek tart­juk. — Nemcsak azért, mert a nemzet akaratából, és ezen aka­ratának megfelelően létrejött al­kotmányt már a demokrácia alapvető elvei szerint is minden­kinek tiszteletben kell tartania, — hanem azért is. mert ezt a társadalmi rendet és alkotmányt helyesnek, jónak, a dolgozó tár­sadalmi rétegek érdekeivel meg­egyezőnek tartjuk. Ez a társa­dalmi rend, mely az elmúlt idők korhadt és igazságtalan rend­szerével végleg szakított, — az emberek társas életének szebb, emberhez méltóbb alapelveit, elgondolásait valósította meg. Minden olyan szándék mely ezt bármilyen mértékben is vissza­csinálni akarná, brutális merény­let a dolgozó társadalmi rétegek érdekei ellen. De nemcsak ezen érdekek el­leni merénylet ez, hanem okta­lan szembefordulás, értelmetlen és céltalan támadás a fejlődés kérlelhetetlen törvényeivel szem­ben is. Mert lehet arról szó, s a történelem is azt mutatja, hogy az emberek társas életének kül­ső megjelenési formái nem egy­öntetűen fejlődtek és alakultak, s ezekben láttunk visszaeséseket. — Ami azonban a társas em­beri élet fejlődésének benső lé­nyegét illeti, — ebben nincs és nem lehet visszaesés. Ezért nemcsak elvetemült min­den kísérlet a fejlődés bizonyos elért fokának és mértékének a visszaszorítására, hanem oktalan is. Nem tudunk elég súlyos sza­vakat találni ennek az elitélésére. Általános országos szempont­ból arra hivatkozunk, hogy min­den tárgyilagos és becsületes ember jóleső érzéssel kezdte már megálapitani, hogy aránylag mi­lyen gyors ütemben szerzi vissza ez a rombadőlt ország az ő életfeltételeit. — Lássuk be, hogy amit élelmezés, közlekedés, sőt még ruházkodás terén is el le­hetett érni, — ennek a mai kor­mányzat csaknem a maximumát nyújtotta. — Lássuk be, hogy a legfőb emberi jó: az egyéni sza­badság terén is igen nagy mér­tékű volt a fejlődés. A vélemény és szólásszabadság magasabb fokon van, mint sok más ország­ban. Legyünk tárgyilagosak és lássuk ezt be. És ime, mindezt a fejlődő jó és szabad emberi életet, a mind­inkább megerősödő benső békét és nyugalmat, és a mindenki által annyira várt megbékülést, — egyszóval egy nagy betegség­ből labbadozó társadalmi szer­vezet gyógyulását veszélyeztette ez a bűnös merénylet. Lapunknak és általában a Kisgazdapártnak különös oka van arra, hogy a legélesebb han­gon adjon kifejezést elitélő vé­leményének. Abból a sajnálatos esetből kifolyóan van ez igy, mert akadtak az összeesküvők között egyesek, — megállapít­hatjuk azonban, hogy aránylag kevesen akik a párthoz tartoztak. De mint a családban egy meg­tévedt, vagy elzüllött családtag bűne nem szennyezheti be ma­gát a családot, és ez nem von­ható felelőségre annak a család­tagnak a bűneiért, — ép igy a Kisgazdapártra sem hárulhat semmi felelősség ezen párttag­jai miatt. A Kisgazdapártot nem ez az egy-két ember jelentette, hanem a választók tömegei, s az a vezetőség, amely változat­lan eréllyel, szilárdsággal áll el­vei mellett, s teljesiti hivatását, — elszántan arra, hogy a fiatal Köszönettel nyugtázzuk a félhivata­losan megadott választ. Idevonatkozó újságcikkünknek egyik nagyon lényeges megállapítása az volt, hogy a városi malomnak, mely szer­ződésnélküli bérlete a városnak, 1946. évi augusztus haváig volt egy liszt- nagykereskedó'i jogosítványa s ennek alapján, a lisztforgalom után jutalék il* lette meg, mely a mi tudomásunk sze­rint havonta kb. 8000 forint, a félhi­vatalos szerint „csak" 2400 forint volt. A malom ezért a jutalékért végezte a lisztelosztást. Vádszerüen előadtuk, hogy a Pol­gármester ur előterjesztésére ezen jö­vedelmet hajtó lisztnagykereskedői jo­gosítványt a várostól, illetve a malom­tól megvonták s megkapta azt a Pol­gármester ur politikai pártjának érdek­körébe tartozó Hegyaljai Áru- és Bor­szövetkezet, ahoi a Polgármester ur igazgatósági tag. Előadtuk, hogy a Pol­gármester ur működése alatt eladóso­dott malomüzem, dacára, hogy tovább végzi a lisztelosztást, a havi jutalékot minden munka nélkül a Szövetkezet kapja meg. A Polgármester ur által sugalmazott A rekompenzációs Ebben az ügyben azzal tagadta meg a Polgármester ur a válaszadást, hogy ezen ügy fegyelmi tárgya igy tehát még ö sem nyilatkozhat. E kérdés kapcsán mi ugyanis azt adtuk elő, hogy egy olyan jogosítvány birtokába jutott a város, mely szerint 150 hl. bor kiszállítása ellenében 2 darab egyenként 4—4 tonnás uj te­herautót behozhat s a kölönbözet va­lutával el kell számolnia a Magyar Nemzeti Banknak. Előadtuk, hogy ezen jogosítványt átszármaztatta a nem dicsekedő szakkörökben ismert egyik kereskedőnek, aki a bor kiszállítását elintézte, egy ócska használhatatlan 1 és fél tonnás teherautót, melyre ed­dig 30.000 forint lett már költve, adott ugyan a városnak, a valutával azonban még mindig nem számolt el, holott maga a város van formai kötelemben. magyar köztársaságot s az uj magyar társadalmi rendet min­den bűnös kísérlet és támadás ellen megvédje. És erre meg is lesz a kellő ereje. B. B. válasz lényege az volt, hogy a város mint magasabb erkölcsi testület nem tarthatta meg e jövedelmező jogosít­ványt s ezért kellett a Polgármester urnák, az ellenszegülés minden meg­kísérlése nélkül, gondoskodnia arról, hogy el essen ettől a jövedelemtől az adósságokkal küzdő malom. Felszólalásunk kapcsán azonban ki­világlott, hogy a Polgármester ur rosz- szul tudta a jogot. Es nem kérdezett meg még olyan tudóst sem, aki eset­leg hat hetes tanfolyamon tanult ilyes­mit. Az történt ugyanis, hogy a város illetve a malom 1947 január 1-től kezdődően újra visszakapta jogtalanul elveit jogosítványát s a Szövetkezet­nek dolgoznia kell, ha keresni akar. Mindez a Polgármester ur közreműkö­dése nélkül történt meg. Most már csak az vár elintézésre, hogy a Szö­vetkezet visszaadja még a városnak azokat a jutalékokat, melyeket 1946 augusztusától decemberig felvett s me­lyekkel a város terhére jogtalanul gaz­dagodott. Módjában áll a Polgármes­ter urnák legaláb ezt a részét az ügy­nek, nem bánjuk „bürokráciamentesen" intézze el. borügylet ügyében Nyilvánvaló tehát, hogy az interpel­lációm. lényegébenvéve egy olyan ügy­re vonatkozik, amelyet az aktiv műkö­dő Polgármester urnák ezután kell még befejeznie. Nem közömbös a vá­rosra nézve ugyanis az, hogy mi fog ebben az ügyben a továbbiak folya­mán történni, már pedig az aktivan működő Polgármesternek azok a cse­lekedetei amelyeknek szükségszerűen csak ezután kell megtörténnie, sem­miképen sem lehet egy már folyamat­ba volt fegyelmi tárgya. A várost most már nem az ügy előzménye, hanem az a része érdekli, ami ezután kell, hogy történjen s amibe a képviselőtes­tületnek is kellene, hogy beleszólása legyen. Egyébként sem a büntető, sem a fegyelmi jogban nincsen olyan szabály — itt is hibás a jogiismeret — mely fisszesitetf viszontválasz a Polgármester úrhoz A városi malombérlet ügyében

Next

/
Oldalképek
Tartalom