Zempléni Kisujság, 1947. január-november (1. évfolyam, 1-49. szám)

1947-01-26 / 5. szám

Az ellentámadása kapcsán egyébként, fenntartom a szerencsét magamnak, hogy majd alkalmilag küiön válaszol­jak, mert, nem szeretném mellék­A közellátási vágányra tereltetni az eddig felszinre hozott ügyeket. Meg fogok felelni az 50.000 forintra is mely On szériát várja a pénztárban való elhelyezését alap cukrositása eltiltaná, hogy a vád avagy fegyelmi eljárás alatt álló egyén az ő igazságát ne tárhatná fel az eljárás folyamán a nyilvánosság előtt. Senki sem köteles némán megvárni egy, végeredményben öt sértő eljárás lefolytatását. Igen, a fegyelmi biztos s az Ítélkezésre hiva­tott fegyelmi bírák, nem nyilváníthat­nak véleményt, mig annak ideje el nein jön, de ez nem vonatkozik a bűn vádi vagy fegyelmi alá vont egyénre. Ebben az ügyben szives volt a Pol­gármester ur hosszú, önérzetes választ adni, sőt jónak látta még azt is, hogy ellentámadásba lépjen. Ezen ügy kapcsán azt adtam elő, hogy a Közüzem a városi Vágóhidtól még 1945 elején kölcsönvett 255 mé­termázsa szenet. Szerintem is helye­sen tette. Ebből a szénből a Polgár- mester ur 1946 szeptember 18-án 31 s november 26-án 190 métermázsát saját írására visszavett. Mint irta, a visszavétel a „kölcsönadott darabos szén ELLENÉBEN történt s amit át­vett az rostált akna szén“ volt. Miu­tán tudtam, hogy a 31 métermázsa szenet egy gumijavitó vállalat kapta s mert tudtam azt, hogy a Vágóhidhoz csak kevés szén került vissza, — bá­tor voltam megkérdezni, hogy mi tör­tént a 190 métermázsa szénnel. Ismétlem, a Polgármester ur vála­szolt, egyben mellebeszélt. Nyilvánvaló, hogy én arról a szén­ről szólottám, ami a város tulajdona, akár a Közüzemnél van, akár a Vá- góhidnál. On pedig arról a 150 mé­termázsa szénről regél, mely a gim-' náziumi volt s csak a Közüzem fu­varlevelén jött meg, vagyis mint szó- szerint mondja: „A gimnázium egyik régi diákja megjelent nálam és arra kért, hogy engedjem meg két vagon szénnek a Közművek fuvarlevelén va­ló leszállítását... szívesen tettem en­nek eleget... és amint látható, nem a mi tulajdonunk volt, hanem csak a nevünk alatt futott“. Hogy a Polgármester ur által a Közüzemektől átvett 95061. számú va­súti kocsiban megérkezett 190 méter­mázsa szén is a Közüzemek tulajdona volt, igazolja az a tény, hogy ezen szénért a Közüzem fizetett ki 1080 f. 79 fillért s fizetett még kb. 500 frt. fuvarköltséget, vagyis kerekszám 1600 forint volt az az érték, amit a Polgár- mester ur átvett a Közüzemtől s ame­lyet a Vágóhídnak kellett volna visz- szajuttatnia. Tény az, hogy a Vágóhíd iegfeljebb 40 métermázsát kapott visz- sza s a Közüzem az átvett szén pénz­beli ellenértéket, természetszerűen nem látta vissza. Most már tudom, hogy a gimnázium valóban kapott 150 métermázsa sze~ net, mely oda részben a város, rész­ben a gimnázium fogatán lett elszál­lítva. Azt is tudom, hogy a gimnázium a 150 métermáza szénért 1946 de­cember 10. napján boldogan és öröm- mel kifizetett 1599 forint 80 fillért s csak azt nem tudom, hogy a gimná­zium által adott összeg hol lett elszá­molva? Ki kapta ezt meg, mert az erre illetékes Vágóhíd tudomásom szerint, ebből a pénzből egy fillért sem látott. Kár tehát nagy feneket keriteni a válaszadásnak. Arra kérem a Polgármester urat, hogy pótválaszában mondja meg, hogy hol van elszámolva a piaristák által adott 1599 80 forint, mint a várost il­lető ellenérték s akkor ha ezt ponto­san megmondja, az ügy ezen része közmegnyugvásra el van intézve. An­nál is inkább meg kell ezt kérdeznem, mert a gimnáziam, nem a pénztárnál teljesítette a fizetést, hanem egy hoz­závitt nyugtára. Helyeslem a Polgármester Ur előzékenységét amelyet a gimnázium­UMnHEianBBBaMHBKSI 2 ZEMPLÉNI KIS UJSÄG. Mmt ideiglenes alispán, ellenem is in­dítottak egy teljesen alaptalan fegyel­mit és én mindenütt elmondottam, le­írtam, hireszteltem, hogy ez egy hoz. zá nem értés eredménye volt s bár visszautasítottam minden kedvezményt, kénytelenek voltak nekem idő előtt elégtételt adni. Higyje megy Polgármester ur, hogy szebb lett volna ha On beszél, mintha mástól tudjuk meg a való tényt mai szemben gyakorolt. Minden tá­mogatást megérdemel a Rend ma is hálás érte. Éppen ezért még egyet nem értek. Nevezetesen azt hogyha a Rendnek szivességet akart tenni, s tett is, miért volt szükség arra, hogy a Renden keressen a város. Ugyanis ha a Közüzemeknek 190 métermázsa szén 1.600 forintjában volt akkor, hogy kérhetett a Polgármester Ur ugyanezen szén 150 métermázsájáért ugyanannyit (1599 Frt 80 fillért)? Azután nem értem azt sem, hogy a Polgármester Ur a 190 métermázsa szénből átadott 150 métermázsát a Rendnek s ugyanakkor hogy tudott ugyanebből a Vágóhídnak is adni 50 metermázsát ? A gumijavitó vállalatnak elözöen adott 31 métermázsa szén kapcsán is szeretnék egy pótválaszt kapni. Nem lehet vitás az, legalább is a saját Írás szerint, hogy ezt a szénmennyiséget a Polgármester Ur 1946 szeptember 18. napján vette át a Közüzemektől s szállíttatta le a gumijavító üzem­hez. Nem e igaz az Polgármester Ur, hogy a tűzo|tó kocsi már megelőzően augusztusban teljesen uj gumikat ka­pott. melyek javításra nem szorultak s a régiek annyira rosszak voltak, hogy azokat javitani sem lehetett ? Gondoljon csak vissza Polgármester Ur, nem- e azokat a gumikat kellett javitani, melyek arra az autókra vonatkoztak, melyek személyes kor­mányzása alatt mentek tönkre, mikor hol az árokban fordultak azok. hol nekimentek valami kellemetlen tárgy­nak ? Polgármester Ur előadást tart arról, hogy nem szereti a bürokráciát. En sem szeretem, de közvagyon kezelé­sénél igenis be kell tartani az elő­írásokat. Megértem azt is, hogy a képviselőtestületet nem lehet minden pillanatban összehívni, viszont tudom azt is, hogy utólag mindig lehet jelentést tenni s jóváhagyását kikérni. Aki ezt teszi az nem bürokrata. Es ha vagyon rendeltetésétől eltérő célra fordittatik, azt is legalább is be lehet jelenteni a felettes Hatóságoknak. Ez sem bürokratizmus. Aki nem így jár el, annak viselkedése a diktátorok viselkedése lehet csak. A Polgármestes Ur szives a válaszá­ban a következőket is Írni: „Komikus és nagyfokú tájékozatlanságra mutat a 6 pont kérdése, mely szerint emiatt néhány napig a váro3 villanyvillágitása szünetelt volna “ Kérdéseim 6. pontja igy hangzott:" Igaz e az, hogy a 190 métermázsa szén elszállítása utáni legközelebbi napok egyikén a város­ban szénhiány miatt szünetelt a vilá­gítás ?"■ Ha a polgármester ur úgy érti meg amit olvas, mint ahogyan azt leírta, úgy örülhet az akit tanár korában nem Polgármester ur tanított értelemgyakorlatra. Ami az én szerepemet illeti, úgy helyes amit mond, hogy nem On keresett fel engem a munkanélküliség ügyében hanem én hívtam fel magam hoz. hogy megmutassam azokat a le­hetőségeket, melyek a kormány el­képzelése szerint rendelkezésre álla­nak. On fel is jegyezte, hogy meg- va!ósitotta-e azt nem tudom. On jól tudta, mert mondtam is, hogy minden közérdekű ügyben rendelkezésére ál­lok a városnak. Önön múlott, hogy konkrét esetekben nem fordult hozzám. Ebben az ügyben még nem kap­tam és nem is kaphattam választ a Polgármester Úrtól. Csak azért hivat­kozom itt erre, mert nem szeretném ha a tárgyilagos választ befolyásolná a 3. pont alatti azon elírásom, hogy 1946 év helyett tévesen 1945 évet Írtam. Egyben azonban megragadom a kívánkozó alkalmat, hogy még egy pótkérdéssel zavarjam a Polgármester Urat. Nevezetesen, azt hiszem, hogy a közt rendkívül érdekelné ha a pol­gármester Ur azt is megválaszolná, Azok a hírlapi közlemények, ame­lyek a csehszlovák hatóságok*ember­telen] rérntetteiről számoltak be a csallóközi magyar lakossággal szem­ben, indokolttá teték azt az aggodal­munkat, hogy a [felsőzempléni és ungi szinmagyar területek lakossá­gára is ugyanaz a sors vár, mint csallóközi testvéreinkre. Éríheíő öröm­mel köszöntöttük hát régi barátunkat, aki a napokban erről a teiiiletről jött át és fe'kereselt bennünket a szerkesztőségben. Mondannunk sem kell, hogy első kérdésünk, amelyet hozzá intéztünk, ez volt: Hogyan élnek a határon kivü! maradt felvidéki magyarok s milyenek a jövő kilátásai? Barátunkat szavahihető, komoly embernek ismertük meg öt ’éven ál. ügy érezzük tehát: joggal tételez­hetjük fel, hogy információi, amelye­ket az alábbiakban ismertetünk, meg felelnek a valóságnak. A hétköznapi élet. Csehszlovákia keleti részén viszony­lagos rend és nyugalom van. A ma­gyar kisgazdák és kisiparosok ellen eddig erőszakos intézkedéseket nem hajtottak végre. A kereskedelmi for­galom a volt magyar és a szlovák terület között gyorsan helyreállott ; ma már az árúcsere zavartalanul le­bonyolítható. Fel6Őzemplén közigazgatási köz­pontja Nigymihály. Itt vannak a fon­tosabb közhivatalok s a városka ke­reskedelme is élénk. Nagvmihályban mindenki beszél magydrul. Azt persze bajos volna el­dönteni, hogy ki a szlovákul is be­szélő magyar és ki a £ magyarul is beszélő szlovák. A régi szlovák polgárok és kisgaz­dák nem magyarellenesek. Ennek részben az is oka, hogy azok a több­nyire ismeretlen múltú, jőttment ele­mek, akik a magyarellenes mozgal­mat vezetik, általában ilyen szélsősé­ges eszméket hirdetnek, amelyek a lakosság fölényes többsége előtt ellenszenvesek. Politikai törtetők és renegátok. A felvidéki magyar népj ellenségei olyan emberek közül kerülnek ki, akik nem tudják, vagy nem akarják foly­hogy akkor amikor a borért megkapta a 70 kiló cukrot, kitől és hol szerezte azt ? Abban az időben ugyanis nagy művészet volt pár deka cukrot is szerezni. Es különös ügyességre salt ha volt valaki aki egyszrre 70 kilót hajszolt fel. Elhatározott szándékom ugyanis, hogy ennek kapcsán, ha nem veszi rossz néven tőlem, dicséretet mond" jak a Polgármester Úrról. Dr. Dubay István. falni tanult mesterségüket; lehetőleg munka nélkül szeretnének nem csak megélni, hanem nagyon jól éini s amellett politikai karriert biztosítani maguk számára. Eddig annyi ered­ményt kétségtelenül sikerült elérniük, hogy az ott maradt magyar értelmi­ségiekéi eltávolították állásaidból, sőt a szabad pályákon működött isko­lázott magyarokat is megakadályoz­zák abban, hogy folytassák régi fog­lalkozásukat. Egyik járási székhely volt közjegyzője mezögazdisági nap­számra jár; egy közismert népszerű ügyvéd, aki pedig jómódú ember hí­rében állott, mint alkalmi munkás jut olykor némi keresethez. A magyar közigazgatási tisztviselők és tanítók legnagyobb részé elmenekült. A lel­készek a helyükön maradtak. Vannak persze olyanok Is, akik meg tudták őrizni pozíciójukat, a renegátók. Ezek az emberek az im- périumváltozással egyidejűleg felfe­dezték magukban a lelkes szlovák hazafi! s hogy ennek a felfedezésnek a helyességéi a politikai hatalom elölt igazolják, igyekeznek mindenkin túl­tenni a magyarellenes magatartásban. Két példát említünk itt fel mint szembeszökő bizonyítékot az emberi jellem furcsa váliozandóságára, E so­rok írója annak idején szívesen támo­gatott egy fiatalembert előrehaladásé ban és hathatósan közreműködött at- bans hogy végleges jellegű, jól fi­zetett állást kapjon. A fiatalember erre hálából meghívta násznagynak, amikor házasságot kötött. Most: nem akar tudni magyarul. Sőt: nem akar tudni magyar munkavállalókról. A másik ügyész volt egyik felvidéki megyeszékhelyen. Olyan nagy ma­gyarnak hirdette magát, hogy egy alkalommal a fehér asztalnál ezt a megjegyzést tette rá valaki: „Ez a Tóni, ha igy folytatja, a legközelebb ki fogja jelenteni: amióta az Árpá­dok nemzelsége kihalt. — nála kü-s lönb magyar nem jött a világra. — Jelenleg sziovári közigaigatási tiszt­viselő. Még a cigányt is letartózta­tással fenyegeti, ha magyar nótát merésszel játszani a vendéglőben. Hát... ezek az urak intézzék et ügyüket a lelkiismeretűkkel, ha van mivel elintézniük. Mi magyarok csak mosoiygunk rajtuk. És persze... ha visszagondolunk arra, hogy mi ho­gyan viselkedtünk velük szemben... önmagunkon is. A vágóhídi szénkölcsönzési ügy Milyen az élet Felsőzemplénben? — A szlovák iparos, kereskedő és gazdapolgárság jóindulattal van a magyar néppel szemben. - Csak a politkai tőrtetők és renegátok üldözik a magyarokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom