Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-05-20 / 10. szám
10. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 5. oldal. az ellene emelt alaptalan támadásokkal szemben megvédeni. Mindenekelőtt kijelentem, nem tudományos kísérletekről akarok most beszámolni, hanem egyszeri! gyakorlati megfigyeléseim óhajtom a nagyra- becsült szőlősgazdatársadalom és tisztelt kartársaim előtt elmondani. Teszem ezt azért is, mert — tudomásom szerint — a gazda leginkább a gazdának, a kezelő pedig elsősorban kartársának hisz. Az utóbbi idők hangzatos permetezőszereinek a világhírű Nosprasen, az univerzális TutokiI és a bordói lé tapadó képességét nagyban fokozó Vinol kellő kipróbálása céljából három egymásutáni évben végeztem kísérleteket, amelynek beállítását és lefolytatását a tőlem telhető iegnagyobb gondossággal eszközöltem. A kísérleti parcellákat egy mélyeb fekvési! saszlatáblában állítottam fel, ahol a peronospora még száraz időjárású években is fel szokott lépni, azonkívül ilonca által is erősen fertőzve volt. Kísérleteim minden évben két sorozatban, vagyis mindegyik kísérleti anyagból 2-2 parcellát állítottam be, úgy hogy a szomszédos parcellák mindkét oldalról bordói lével voltak kezelve. A permetező ■ seket úgy a kísérleti, mint a bordói lével kezelt (kontroll) parcellákban, percnyi pontossággal, azonos időben és vállogatott, gyakorolt munkásokkal hajtattam végre, mig az egyes szerek oldatait — a gyári utasítás szigorú betartása mellett — személyesen készítettem el. A túl terjedelmességet kerülve, a nevezett szőlővédelmi szerekről, illetőleg azok védőhatásáról leszűrt megfigyeléseim az alábbiakban foglalhatom össze: A peronospora elleni védőhatás tekintetében a „csodálatos hatású“ Nosprasen gyengébbnek bizonyult, amennyiben az ezzel kezelt tőkéken a levélperonospora — két esztendőben is — a legkorábban és a legnagyobb mértékben jelentkezett; a Tutokillal kezelt sorokon az olajfoltok már 1—2 nappal később és valamivel gyérebb számmal mutatkoztak, mig a bordói lével kezelt (kontroll) parcellákban ugyanakkor csak elvétve lehetet 1 — 1 fertőzött levelet találni. A vinolos bordói lével permetezett vágókban ugyanolyan mérvű fertőzést állapítottam meg, mint a tisztán bordói lével kezelt kontroli-sorokon. Hogy a bordói lé tapadóképességét Vinol hozzáadásával némileg fokozhatjuk, arról magam is meggyőződtem, de nagyobb vagy tartósabb hatást a vinolos bordói lénél sem tapasztaltam. Az ilonca elleni kísérleteimben úgy a Nosprasen, mint a TutokiI hatástalannak bizonyult, mivel döglött iloncahernyókat (a bábozódás kezdetéig teljesitett) ötszöri permetezés után sem találtam. Sőt egyik vincellérem még ma is erősen állítja, hogy a Nosprasen- és Tutokillal permetezett tőkéken az iloncahernyók még fejlettebbek és fürgébbek voltak, mint a kontroli-sorokon. A szőlőmolygellen beállított kísérleteimnél azonban — amelyet teljesen külön végeztem — a Nosprasen győzte le a Tutokilt, amennyiben molyölő hatását lényegesen jobbnak találtam. Szerény megfigyeléseim alapján a szóbanforgó permetezőszerek védőhatásáról, valamint csekélységem által leghelyesebbnek gondolt védekezőeljárásról a következőket mondhatom: Az újabban forgalomba hozott szőlővédelmi szerek között — amint azt szerény kísérleteim is igazolják — még ma is legjobban megállja a sarat a világszerte elismert és használt rézgálic, illetve az ebből mésszel készített bordói lé, amely évtizedek óta leghatásosabb és legolcsóbb permetezőszernek bizonyult a szőlő peronosporagombája ellen. Ezért a védekező szőlősgazdáknak a bordói lé felcserélése helyet inkább annak helyes elkészítésére, továbbá a permetezés teljesülésének az eddiginél gondosabb és tökéletesebb kivitelre kell törekedniük. A Nosprasen és TutokiI védőhalását összehasonlítva: peronospora ellen a Tutokilt, mig a rovarkártevők (főleg szőlőmoly) irtására a Nospra- sent vélem hatásosabbnak. Aki a peronosporán kívül valamely rovarkárositó ellen is akar védekezni, az legokosabban cselekszik, ha a bordói léhez Urániazöldet vagy Arzola 45-öt kever, amikor nemcsak biztosabban, de olcsóbban is védekezik. Ha pedig azt akarjuk, hogy a Jbordói lé egyúttal a lisztharmat ellen is hatásos legyen, úgy hozzákeverjük ez ellen is a megfelelő hatóanyagot Szulfarol vagy Elozal, esetleg tiszta kénpor (kénvirág) alakjában. Ez utóbbit azonban előbb kevés spiritusszal, vagy szappanos vízzel elegyítjük és igy keverjük a bordói léhez. A virfölról szerzett megfigyeléseim viszonylagosak,“Vagyis erről se jót, se rosszat nem mondhatok. Bár az l*/o Vinolt iartalmazó bordói lének valamivel nagyobb tapadóképességéről magam is meggyőződtem, általános alkalmazását azonban — mivel szerény megfigyeléseim szerint hatása nem áll arányban magas árával — ezidőszerint nem merem ajánlani. Különben is a jó minőségű mészszel helyesen elkészített bordói lé tapadóképessége teljesen megfelel a kivánalmaknak, mert normális időjárás mellett még 6 hét múlva is jól látható a
