Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-04-20 / 8. szám
8. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 3 oldal. 1924-ben Budapesten a fogyasztás 526.000 hektoliter volt, az adó emelése után a fogyasztás azonnal 193.000 hektoliterre sülyedt le. Az adóemelés utáni négy évben évenként 160—200.000 hektoliter csökkenés mutatkozik, amely azóta állandóan és fájdalmasan fokozódik. A mai borfogyasztási adó idejét követő gazdasági évben 70%-al esett vissza a borfogyasztás Budapesten és igy az okozati ösz- szefüggést már ebből is meg kell állapítani. — Ugyanez az eredmény, ha 1920 tói 1923 ig terjedő évekre vizsgáljuk az ország borfogyasztását. Ekkor tudnillik azt látjuk, hogy mig ez alatt a három év alatt 4 millió hektoliter fogyasztás mellett a borfogyasztás fejkvótája 40 liter volt, addig a fogyasztási adó emelése óta a fejkvóta 17 literre szállt alá. Ez az abszolút bizonyíték még szemlél- tetőbb, még riasztóbb és még megdöbbentőbb, még nyilvánvalóbbá válik a borfogyasztási adó és a fogyasztás közti hatás káros voltára, ha megemlítem, hogy Európa két legnagyobb bortermő országában, Franciaországban a fejkvóta, a mi 17 literünkhöz képest 170 liter, Olaszországban pedig 67 liter. A fogyasztási adó ma Budapesten 19.04 P, az I. osztátyu községben 18.88 P, a II. osztályú községben 14.96 P, a III harmadikban 12.24 P. Ha már most ezt az érvényben lévő borfogyasztási adót a bor árához viszonyítva vizsgáljuk és a középminőségü, úgynevezett kommercbor árát hektoliterenként 20 pengőben, tehát a legolcsóbban vesszük föl, arra az eredményre jutunk, hogy a fogyasztási adó a kereskedelmi bor átlagos árának 94%-át teszi ki. Én kerestem, kutattam, de megállapíthatom, hogy a világgazdaság ilyen adót nem ismer és nem is ismert sohasem. Franciaországban, a világ első bortermelő országában, a borfogyasztási adó a mi pénzünk szerint hektoliterenként 2 pengő 48 fillér. Olaszországban a mienkhez hasonló borkrizis idején királyi pátens egyik napról a másikra fölfüggesztette és megszüntette a borfogyasztási adót. Spanyolországban és Németországban, amint ismeretes, a borfogyasztási adót eltörölték. A nálunk érvényes, az adótárgy 94%>-át kitevő adót, a gazdaságtörténelem nem ismer és nincs is példa reá az egész világgazdaságban. De ha a bortermelőt csak a borfogyasztási adó egyedül terhelné, akkor ennek még magyarázatát is lehetne adni, de a termelőt e horribilis borfogyasztási adón kivül még egy egész sereg különböző adónem nyomja, elég, ha csupán a földadót, a kereseti adót, a jövedelmi adót említem és ha mindezt összeadjuk, előáll az a helyzet, amely a Hegyalján és az ország többi bortermő vidékén előállott, hogy az emberek mélységesen elkeseredve mutatják ki, hogy a közterhek a bor termelési árán túl 120%-ot jelentenek. Hogy még szemléltetőbbé tegyem azt a tételt, amelyet fölállítottam, engedtessék meg nekem, hogy összehasonlítsam a magyar borfogyasztási adót a fogyasztási adó alá eső többi áruk fogyasztási adójával, elsősorban a sörével. A háború előtt a bor adója hektoliterenként 12 korona, a söré pedig 10 korona volt. Ma a 12—13 fokos söré maradt 10 pengő, vagyis kevesebb, a boré több. Ez nyilván azért van, mert bortermelő ország vagyunk, a bortermelésnek ősi tradíciói vannak, nemzeti imádságunkban és igy minden magyar lélekben él a bortermelésnek gyönyörű allegóriája, egy millió magyarnak a sorsa függ a bortermeléstől, 600.000 embernek az életegzisztenciája. 250.0C0—260.000 munkásnak az egyedüli kenyere, és mégis háttérbe van szorítva a sörgyártás mellett. Még eklatánsabb, ha a kétféle áru eladási árát nézzük : egy hektoliter sör átlagosan 60 pengő eladási ára után a fogyasztási adó 10 pengő, vagyis az eladási ár 16°/o-a, de a 20 pengős bor fogyasztási adója 19.04 pengő, azaz 94%. A szesz eladási árának 60%-a a fogyasztási adó, a cukor eladási árának 48% a a fogyasztási adó. Tehát a bornak, ennek az elsőrendű nemzeti termelési ágnak, amely a magtermelés után az ország sok szempontjából legfontosabb termelési ága, mindenek között a legmagasabb a fogyasztási adója. Vizsgáljuk meg a 94%-os fogyasztási adóval terhelt bortermelést közelebbről: egy liter bor útját a termelőtől egészen addig az üdítő pillanatig, amikor a fogyasztó ajkaihoz emelheti a borral telt poharát. A termelési helyén, — hogy az előbbi példánál maradjak, — a sikföldi bor, a kommercbor ma átlagban 20 fillér literenként. A vasúti tarifa 2 fillér, ez literenként az első teher, mely utján éri. Bejön a bor Pestre, ahol a kereskedő lerója érte a 19.04 pengő borfogyasztási adót és már akkor 41 fiiérbe kerül az ár duplájába Már most a kereskedő fizet forgalmi adót, kövezetvámot, boritaladót, valamennyit már a 41 fillér alapján és hozzáadja ezután az árhoz 50%-os hasznát, amit úgy látom sokai a t. Ház. Én magam is sokallom, de azután meggondolom, hogy a kereskedő hitelbe adja a korcsmá- rosnak ezt a bort, kénytelen a mai hitel drágaságát és bizonytalanságát is bekalkulálni ennek a liter bornak az árába. És itt legyen szabad még megemlítenem,
