Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-04-20 / 8. szám
4. oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 8. szám. hogy a 20 filléres bor árával szemben a szódaviz ára 16-17 fillér. De nyilvánvaló s minden borral foglalkozó ember előtt köztudomssu, hogy a borfogyasztási adónak ezen jelenségei abszolút kihatással vannak a minőségi borok árára is, mert hiszen az úgynevezett kommercbor ára szabja meg a minőségi borok árát. így a minőségi bort termelő vidékeknek, különösen a Hegyaljának egyéb okokon túl, nem kellene borait potom áron elvesztegetni, ha a borfogyasztási adót enyhítenék, vagy pedig, amint az ország egész szőlőérdekeltsége kívánja, óhajtja és követeli: egészen eltörölnék. A Hegyalján az a helyzet, hogy 15 hektoliteres termelés ellenére is, évek óta, minden szőlő- termelő ráfizet. Tessék tudomásul venni, t. Ház, a Hegyalja minden szőlőműveléssel foglalkozó kisgazda vagy nagytermelő polgára igenis ráfizet a szőlőtermelésre. Lefokozott vevőerő mellett a fogyasztási adó közvetett hatásai folytán dráguló bort a termelő eladni nem tudja. Ennek a következménye azután az eladósodás, amibe a szőlősgazdatársadalom jutott. Rendes kölcsönt a szőlősgazda ma már nem kap Magyarországon, mert a bank teljesen tisztában van a gazdasági ág helyzetével és igy a szőlősgazdatársadalom martalékává és zsák mányává vált a kis és nagybank uzsorának. A kereszténypárt legutóbbi értekezletén gróf Hunyady Ferenc képviselőtársam beszédét olvastam, ahol megállapítja, hogy a szőlővidékeken átlagban legföljebb 20%>-os kamattal kap nagynehezen pénzt az, akinek termelési célokra van pénzre szüksége. 20%-os pénzkamat, a borfogyasztási adóval együtt... a mai fogyasztás csökkenésével együtt kibírhatatlan és teljes eladósodásra, menthetetlenül teljes pusztulásra vezet. Súlyos igazságtalanságnak tartom azt, hogy a községi terhekhez a szőlősgazdák, akik egyéb terhekből is bőven kiveszik a részüket, külön 2b millió pengővel járuljanak hozzá, ami éppen a legszembeszökőbb Budapesten. Budapest községi terheihez semmiféle ipar nem járul hozzá fogyasztási adóval, de a hegyaljai, gyöngyösi, móri, badacsonyi, balatonvidéki, szekszárdi, szabolcsi bortermelőknek 3,600.000 pengővel kell hozzájárultok a község terheihez. Bortermelő országban ilyen speciális adó kibírhatatlanul sújtja a termelőt. Tudom, hogy a t. Ház tagjai nem először hallják ezeket a panaszokat, mert nálamnál gyakorlottabb és elméletben kiválóbb borszakértők ezekről bizonyára beszéltek. A kormány is mintha belátta volna, hogy bizony ez az adónem nehéz, igazságtalan és feltétlenül javításra szorul. Többrendbeli Ígéret is hangzott el ebben az ügyben. A legutóbbi általános képviselőválasztások előtt Búd János miniszter ur fölhatalmazta a bortermelő vidékek kormánypárti képviselőjelöltjeit, hogy programbeszédeikben beszélhessenek a borfogyasztási adó megszüntetésének lehetőségéről. Vargha államtitkár ur pedig, a Szőlősgazdák Országos Egyesületében tavaly az 1929 junius 19- iki közgyűlésen nyilatkozatot tett. Méltóztassék megengedni, hogy ezt a nyilatkozatott az egyesület jegyzőkönyve nyomán ismertessem. A pénzügyi államtitkár ur kifejtette, hogy „A pénzügyi kormány a borgazdaság nehéz helyzetének megoldásával foglalkozik A borfogyasztási adó megszüntetése nehéz kérdés és annyira összefügg fontos érdekekkel, hogy azt egy tollvonással megszüntetni nem lehet, mert gondoskodni kell a bevétel pótlásáról. A nyár folyamán — mondotta szóról szóra az államtitkár ur 1929 júniusában ! — föltétlenül elkészül a községek és a városok háztartásáról szóló törvény, amelynek keretében módot keresünk és találunk arra, hogy a termelőgazdáknak ez a fájó sebe valami módon meggyógyittassék. Ugyanennek a törvénynek tárgyalásánál derül majd ki, hogy nem alapos-e a pénzügyminiszter urnák az a föltevése, hogyha eltörlik a borfogyasztási adót, az a gazdákon nem segít.“ Teljes ellentmondás kísérete az államtitkár urnák azt a további kijelentését, hogy „A borfogyasztási adó nem százszázalékos, mert a bor a fogyasztóhoz 1—2 pengős áron kerül, ahhoz kell tehát mérni az adó nagyságát.“ Az államtitkár ur megfeledkezett arról, hogy a termelő, ha saját borát issza — hiszen megmarad neki és egyéb öröme sincs a borában, — akkor is meg kell fizetnie a borfogyasztási adót. „Ha tud- nók“, folytatta az államtitkár ur, „hogy a bor- fogyasztási adó eltörlése esetén ez a különbözet a termelőhöz jut, ezt a lépést már megtettük volna. A kérdés — mondta végül az államtitkár ur — a nyár folyamán megoldódik, amire a pénzügyminiszter ur személye elég bisztositék.“ Én arra kérem a pénzügyminiszter urat, az államtitkár ur nyilatkozatával kapcsolatban, hogy miután úgy tudom — nem tudom helyesen tudom-e —, hogy a községi háztartásáról szóló javaslattervezett már elkészült és most a belügyminisztériumban van megvitatás alatt, méltóztassék azt minél előbb a Ház elé terjeszteni, mert a községi törvényjavaslat újabb megvitatása után, vagy újabb megvitatásával kapcsolatban kerülhet sor végül a bor- fogyasztási adó eltörlésére vagy enyhítésére. Meg kell állapítanom, hogy a szőlőgazdatársadalom a
