Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-04-20 / 8. szám
2. oldal ZEMPLÉNI GAZDA 8. szám végül az országúti kavicsnak vállalkozók helyett a gazdák fogatjaival való kiszállításának kérdésével, ami a mezei munka szünetelésének időpontjában igen jó kereseti lehetőséget biztosítana a gazdáknak. Szőlőgazdasági rovat. A borfogyasztási adó. Lázár Miklós, a tokaji választókerület nem rég megválasztott képviselője, a képviselőház ápr. 2-án tartott gyűlésében a következő szövegű interpellációt intézte az összkormányhoz: 1. Van-e tudomása az összkormányzatnak arról, hogy a magyar szőlőgazdaság, amely 600.000 embert foglalkoztat, a pusztulás szélén áll? 2. Hajlandó-e pénzügyminiszter ur a belfo- gyasztást akadályozó borfogyasztási adót eltörölni, illetve az idevonatkozó többszöri Ígéreteket beváltani ? 3. Hajlandó e a kormány az egész szőlő- gazdaságot végzetes helyzetéből azonnali intézkedésekkel a végromtástól megmenteni és e célból milyen intézkedéseket hajlandó tenni ? Lázár Miklós nagyobbszabásu beszédben indokolta meg interpellációját. Újat, amellyel a bortermelői érdekeltség, igy a Zemplénvárme- gyei Gazdasági Egyesület is ne foglalkozott volna, nem mondott, de oly ügyesen csoportosította a különböző helyeken és alkalmakkor elhangzott és megirt érveket, hogy felszólalása az újdonság hatását gyakorolta azokra, akik beszédét hallották s annak teljes szövegét olvasták. Lázár Miklósnak a parlamentben elhangzott beszédével egyidejűleg Liszkay Lajos, csengődi szőlőbirtokos, a „Borászati Lapok“ hasábjain egy kitünően megirt cikkben foglalkozik a szőlő- gazdaság nehéz helyzetével, amelyben pontonként felsorolja azon akadályokat, amelyek nálunk a bor normális értékesítésének akadályát képezik, amely akadályokat ha utunkból el nem hárítjuk, tényleg nem marad más hátra, minthogy a szőlőbirtokosnak ki kell irtania szőlőjét. Ez akadályok legfőbbjéül Liszkay Lajos is a borfogyasztási adót jelöli meg. Hallomásunk szerint az Országos Borgazdasági Tanács is erősen foglalkozni kíván a borfogyasztási adóval. Egyszóval: az egész borérdekeltség újból felveszi a harcot, amelynek célja az annyira terhes, annyira zaklató borfogyasztázi adó törlése. Azt hisszük tehát, hogy nem végzünk felesleges munkát, ha e lapok hasábjain, amelyen, mondhatjuk, legelsőbben indult meg a harc a bor- fogyasztási adó törléséért, helyszűke miatt bár kivonatosan, ismertetjük a borfogyasztási adó igazságtalan voltát abban a megvilágításban, amint azt Lázár Miklós parlamenti beszédében s Liszkay Lajos a „Borászati Lapokéban megjelent cikkében szemünk előtt feltárta. Lázár Miklós, amikor a szőlőgazdaság köz- gazdasági és szociális fontosságát megállapította, a következőket mondja : „Én a magyar szőlőgazdas g mai problémái közül a vámkérdést és az ezzel összefüggő exportkérdéseket ezúttal mellőzni kívánom. Jóllehet ez egyik kulcsa az egész kérdéskomlexumnak. Teszem ezt azért, mert tudomásom van arról, hogy éppen most igen beható munkálatok folynak a földmive- lésügyi minisztériumban a vámkérdés és a kivitel átvizsgálása és uj rendszerre való kiépítése ügyében. Ezeket a számunkra fontos tanácskozásokat tehát én ma érinteni, vagy felszólalásommal megzavarni nem kívánom. Inkább a bortermelés másik legfontosabb kulcskérdésével, a belföldi borfogyasztás megszervezésével óhajtok ez alkalommal részletesen foglalkozni, még pedig elsősorban a borfogyasztási adóval, mint amelynek mai elviselhetetlen terhei- ben látják úgy a termelők, mint kereskedőink a belfogyasztás legfőbb akadályát. Ez az ország a magtermelés világválságának sodrába került és éppen ez a sötét, félelmetes, rejtelmes felhő, amely hazánk egész horizontját elborítja, bizony homályba vonta, háttérbe szorította a szőlőgazdaság ügyét. Pedig méltóztassék tudomásul venni, szölögazda- sági világválságról nincs szó Európában. Ez elmúlt! Világválság csak akkor volt, amikor Amerika a prohibiciót, a szesztilalmat bevezette. Akkor mondotta a franciák legkitöbb gazdasági írója, a világhíres Lucien Romain, hogy egyik hétről a másikra idegsokkot kapott az egész gigantikus, 40 millió hektoliteres francia szőlőtermelés. Ma határozottan mondhatom, nincs szőlőgazdasági világválság, tehát a magyar belső fogyasztás megszervezésének kérdését, minden európai és tengerentúli konstellációtól mentesen, egyedül és kizáróan speciális magyar szempontokból bírálhatjuk. Az én szerény álláspontom az, hogy a bor- fogyasztási adó végzetesen katasztrófális a borfogyasztásra. Erre a kategórikus kijelentésemre legyen szabad megemlítenem, hogy mig a borfogyasztási adó mai mértékre emelése előtti évben,
