Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-12-20 / 24. szám
6 oldal. ZEMPLÉNI GAZDA 24. szám. Baromfitenyésztési rovat. Rovatvezető: dr. Szén József esperes-plébános. A Khaki Campbell kacsa. Irta: Matavovszky Ernő, Pilisszentlászló. Úgy Nagymagyarországon, mint ezidőszerínti CsonkaföldünKön a kacsatenyésztés igen elhanyagolt állapotban volt és van. Oka ennek az az elképzelés volt, hogy a kacsa vizi szárnyas lévén, viz nélkül teljes eredménnyel nem tenyészthető. Pedig ezt az elképzelést a parlagi kacsák nevelése vizszegény vidékeken is már ősidők óta megcáfolta, ügy az Alföldön, mint a hegyvidékek vizszegény vidékein minden paraszti udvaron ott látjuk a nehány főből álló kacsatörzset, melynek tagjai névnapokon, búcsúk vagy menyegzők alkalmával adott ebédek vagy vacsorák kedvenc eledele volt mindenkor. A kacsa haszonszolgálata főként húsában, mellesleg tollában volt. Ízes húsa az összes szárnyasok között a legkiválóbb s pehelytoliait is érdemes volt fosztogatni; korai hushozama elsőrangú piaci érték s hizlalt állapotban is mindig meghálálta a reá fordított gondot és költséget. Tojáshozamáról eddigelé nem volt érdemes beszélni; egy-egy törzs összegyűjtött tojásai legfeljebb ültetésre voltak elegendő számmal, aki pedig elég kacsatojást ültetett meg, az a feleslegét a tyúktojásokkal együtt adta el; régen elmúlt az az idő, mikor a cukrászok finom sütemények készítésére előszeretettel s nagyobb áron vették a kacsatojást. Mikor a múlt század második felében a baromfiak s a vizi szárnyasok okszerű etetéssel, higiénikus ólazással s óvatos szelekcióval hihetetlen módon nagyra s nagyhozamra kezdtek kitenyész- tetni, az újonnan kitenyésztett uj fajtákat csodálattal és szeretettel fogadta a közönség. Jól emlékszünk még hazánkban e század elején elterjedt Orpington, Plymouth, Langshan-lázra s emdeni ludak meg a pekingi kacsák kultuszára. De múltak az évek. Az amerikaiak egyetemi kísérleti telepeiken megtalálták a tojáshozam doping- eleségét, az u. n. automata eledelt s ezzel felszöktették a tyúkok tojáshozamát az eddigiek kétszeresére. Nem akarom az amerikai doping etetés hasznát-kárát itt ecsetelni s a végsőkig felfokozott tojáshozam eredményeit az ellenállóképesség csökkenésével szembeállítani, hanem rátérek tárgyamra. Mikor az Újvilág uj etetési rendszere a vén Európában is elterjedt, abban az időben sikerült' egy angol tenyésztőnek, Campbellné asszonynak a roueni, indiai futókacsa és vadkacsa keresztezéséből egy uj fajtát kitenyészteni, melyet előállítója nevéről és színeződése miatt Khaki Campbell (olv. Kéki Csempl) néven ismerünk. Az uj fajták kiváló előnyei: rendkívüli edzettsége, igénytelensége, gyors fejlődése, bámulatos tojáshozama és az a tulajdonsága, hogy viz nélkül könnyen nevelhető és haszonnal tartható. . Edzettsége könnyen nevelhetőségében, duzza- dón egészséges voltán, a hideg bámulatos tűrésében, betegségek, járványok elleni edzettségében nyilvánul s nyilván nem tévedün«, ha ezeket a tulajdonságokat az az egészéges vad vér maradéknélküli átöröklésének tulajdonítjuk. A kis kacsák száz százalékos felnevelése nem ritkaság s 16 — 18 C fokos hidegben órákig láttam heverészni kacsáimat a keményre fagyott havon. A 10—12 hetes kacsák teljesen piacérettek, húsúk nem sok, de rendkívül Ízletes s vendégeim nem egyszer dicsérték a húsnak némi pikáns, gyengén a vadkacsára emlékeztető, pompás mellékizét. Tojásai (60—80 grammig, sőt ezenfelül is) étkezési célokra kitűnőek s rendszeres és megfelelő koszton tartott kacsák tojásai teljesen nélkülözik azt a bizonyos kacsatojás-izt, minélfogva alig különbözik izük a tyúktojásokétól. Tojáshozama a tartás viszonyai szerint változók, de mindenféleképen sokkalta nagyobb a többi kacsafajtákénál s a legjobban tojó tyúkokéhoz hasonló. Kis füves kifutón, zárt udvarokban törzsenként elkülönitett és állati s növényi fehérjedus táplálékkal etetett törzseknél nem ritka az évi 200 — 250 darabos átlag; ezzel szemben tapasztalataim szerint a korlátlan kifutón nevelt tojók tojáshozama felényire is lecsökkenhet. Az ugyanitt próbaképen nevelt törzsek tojóinak 25%-a bokros helyeken titokban eltojt (7—13 drb) tojásokon megkotlott s igen csekély eredménnyel költött is; a kikelt kis kacsák anyák alatt hagyva egytől-egyig már 2—3 napos korukban elpusztultak, mig az összeszedett s müanya alá rakottak veszteség nélkül nevelődtek fel. Idén fiatal gácsérjaimat 3 hónapos korukban eredeti nevelőhelyüktől mintegy másfél km-nyire, korlátlan kifutóba helyezvén, az első nap estéjén az 50 drb gácsér közül 13 visszarepült régi nevelőhelyére. A repülés erős nekifutás után egymásután s mintegy 5 méter magasságban történt és repülés közben a gácsérok alakja a vadkacsákéra emlékeztetett.