Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-12-20 / 24. szám
24. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 5. oldal. borunk a többi borokkal szemben megkülönböztetett valami, az nem is élelmi cikk, de annál is több: orvosság. Hát igen, igen. De csak egy kis része és sajnos, a világ betegei ezt nem tudják, vagy ha igen, nem tudnak hozzájutni. Erre tehát egyelőre alig támaszkodhatunk. Borunk nagyobb része minden kiválósága mellett is, a külföldön széltében árult „tokajiéval képtelen versenyezni. Mikor Bécsből a 6 puttonos asszúnknak megfelelő szesz, cukor és extrakt tartalmú bort holland cégeknek vasúti tartánykocsikban, tehát olyan tömegben, mint ahogy a petroleum szállító vaggonokat láthatjuk, literenként 54 fillérért kínálják, akkor elfacsarodik a szivünk s ökölbe szorított kézzel kiáltjuk, hát szabad ez, hát lehet ilyennek megtörténni ? Hol vagy Tokaji Liga ? Mit tegyünk tehát ? Hagyjunk fel termelésünkkel ? Nem ! Ezt ha tanácsolnám sem fogadnák meg. Termelőink lelkületét ösmerve, az a kisgazda, az a középbirtokos, kikre szüleiről maradt rá szőlője, szerelme annak s azt ott nem képes hagyni, inkább vele pusztul. Az az uradalom, ahogy a múltban, úgy e nehéz időkben is tovább dolgoztat. Sőt az a konjunkturás szőlőbirtokos sem válik meg tőle, mert remélkedik a viszonyok jobbra- fordultában. Csak itt-ott akad néhány eladás, de a szőlő továbbra is a legtöbb esetben, szőlő marad. Pedig-pedig ha valaha, most is ilyen esetekben lenne indokolt egyes helyeken más művelésre s elsősorban csemegeszőlő és gyümölcsfatermelésre áttérni. A gyümölcsök közül föltétlenül a diónak adom az elsőséget. Cseresznye, meggy csak korlátolt mennyiségben talál vevőre s ekkor is, ha megterem, oly keveset lehet elérni érte, hogy leszedési költsége is alig térül meg. Hasonlóképen tapasztaltuk ezt a szilvánál, almánál, körténél, kajszinál is. Ezek nagy része ki van téve a romlásnak s ha potomáron el nem vesztegetjük, nyakunkra romlanak. Jobbik esetben pálinka lesz belőle. A dió ellenben gond nélkül eláll szétterítve a padláson s ha karácsonyig nem veszik meg, később is pénzt ér. Ugyanez állana a mandula, mogyoróra is, de ezek kevésbé kapósak. Csemegeszőlő kitűnő üzlet lesz belátható ideig s azért, aki áloltja szőlőinek legalább aljában lévő tábláit, nem fog csalódni. Gyöngyös, Kecskemét minden évben többet szállítanak külföldre s egyelőre tág tér nyílik ennek értékesítésére ! Galíciához való közelségünk nagy előnyünket jelenti. Ha az olcsóbbodási folyamat az ipari és ruházati cikkeknél *) is folytatódni fog, amely esetben, de csakis akkor, méltányos lesz a munkabérek megfelelő leszállítása is, akkor a helyreálló egyensúly elviselhetőbb helyzetet fog szülni. Ekkor azonban még mindig kisért az elad- hatatlanság esete. Ha ugyanis semmi áron nem találna vevőre borunk. Ez végzetes szerencsétlenséget jelentene! Reméljük azonban, hogy az uj évben megszületik néhány olyan gyökeres intézkedés, (borfogy. adó eltörlése, a borértékesítés szabad forgalma, szállítási kedvezmények, stb.) melyek következtében mégis csak emelkedni fog a ma, nagyon alacsony fokon álló borfogyasztásunk. Manapság ugyanis ha csupán csak 20—40 filléreket kap a szőlősgazda, sőt egyes alföldi borokért még annyit sem, úgy ennek dacára a különféle adókkal terhelt borért a fogyasztónak 4-5- ször annyit kell fizetni, amit szintén gyenge keresete mellett nem bir meg. Ellenben ha minden nehézség nélkül, a fogyasztók szükségletüket a legkisebb tételekben s meg nem adózott állapotban vehetnék közvetlen a termelőktől, akkor 2— 3-szor annyit lennének képesek vásárolni, minthogy elfogyni elfogy úgy a mesterembereknél, mint a munkásoknál az egészséges borocska, az kétséget nem szenved. A termelő pedig, ha már igy is, úgy is csak olcsón adhatja el borát, any- nyiban jár jobban, hogy eképpen többet tud majd eladni. És ha ezt az év különböző szakaban megteheti, mindenkor lát egy kis munkáltatásra, miegymásra valót. A nagy tételek pedig a franciák idei borhiányát lennének hivatva pótolni, mig Amerika kimu- lófélben levő esztelen „száraz“ törvényének jobblétre szenderültével jelentékeny könnyebbülés fog keletkezni a világ borpiacán. Kétségbeesésre okunk tehát nincsen, Erős hittel bizva, megsegít az Isten! T., 1930 dec. 14 s. r. — Tenyészhussertés akció. A kedvezményes york-shire tenyészkocák utolsó szállítmánya is megérkezett s azokat a vm. gazd. felügyelőség a jelentkezők között kiosztotta E helyen is ér/esit- jük olvasóinkat, hogy további kiosztás egyenlőre nem lesz. *) A nadrágot huzató bpesti Guttmann cég szétküldött körlevelei máris 25% áresést jelentenek s azt bizonyára a többi cégek is követni fogják.
