Zempléni Gazda, 1930 (10. évfolyam, 3-24. szám)
1930-09-05 / 17. szám
X. évfolyam. Sátoraljaújhely, 1930 szeptember 5. 17. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely Vármegyeház II. udvar, 1. emelet. ZEMPLÉNI GNZQa MEZŐ- ÉS SZÖLÖGAZD ASAGI SZAKLAP Megjelenik minden hó 5. és 20-án Előfizetési ár: Egy évre 4 pengő Hirdetések díjszabás szerint Főszerkesztő; Dr báró WALDBOTT FRIGYES aielnök. A Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közlönye. Felelős szerkesztő: ENGELBERTH REZSŐ ügyvezető titkár Felhívás a Zempléni Qazda tisztelt olvasóihoz! A sátoraljaújhelyi Városi Népkonyhát — amely a város legszegényebbjei közül több mint kétszázat lát el naponta meleg étellel — fennállásának 15. évében is jótékony akciók segítségével tartjuk fenn. A Népkonyha Bizottság ez évben — e nagy gazdasági pangás közepette — nem mer népünnepélyt rendezni, vagy direkt csak gyűjtést eszközölni, de a Pénzügyminisztérium engedélyével háromezer darab sorsjegyet bocsát ki (á 1 P darabja) és már is 1000 P értékű nyereménytárgyakat gyűjtött össze, még pedig: dísztárgyakat, művészi képeket, borokat stb. De a legjobban fogja a gazdaközönséget érdekelni a már felajánlott 100 kg os élő sertés, másfél éves borjú, több Rhode Island és Orpington fajbaromfi és fajkacsa törzs, 2 darab süldő, 2 darab bárány, 100 darab gyümölcsfa, 100 darab bokorrózsa, több kosár gyümölcs stb. stb. így merem a Zempléni Gazda tisztelt olvasóit kérve-kérni, forduljanak a lap szerkesztőségéhez sorsjegyek miatt. Minden eladott sorsjegy körülbelül 7 tányér jó, kiadós, meleg levest jelent egy- egy özvegynek, árvának vagy betegnek, tehát minden sorsjegy megvétele egy jó cselekedet Isten és emberek előtt. Isten áldását kérem mindazokra, akik ily módon adakoznak a legszegényebb sorsüldözöttek javára. Honleányi üdvözlettel Gróf Széchenyi-Wolkenstein Ernöné a sátoraljaújhelyi Népkonyha Bizottság védnöke. TOezőgazdasági rovat Rovatvezető: dr báró Waldbott Frigyes a Zemplénvármegyei Gazdasági Egyesület mezőgazdasági osztályának elnöke. Olcsóbb termelés, nagyobb jövedelem. Irta: báró Waldbott Kelemen. Minden gazda érzi és tudja, hogy a mai kor egész uj gazdasági helyzetet teremtett, amely a háborús konjunktúrák és a hamis milliók szappanbuborékainak szétpattanása után válságba sodorja úgy a magyar, mint az egész világ őstermelését. Nem kívánom most ennek okait kutatni, mert ezt csak igen terjedelmes, külön tanulmány keretén belül tehetném, hanem szeretnék gazdatársaimnak egynéhány praktikus tanáccsal szolgálni, hogy miképen lehetne legjobban ezeket a „szükesztendős időket“ kibőjlölni. Mert hiába, ki kell tartani, a birtokot nem szabad feláldozni és az üzemet máról holnapra nem lehet megváltoztatni, mint ahogy a kabátot váltjuk. Erre igen egyszerű recepttel szolgálhatok: szaporítani kell a jövedelmet és apasztani a kiadást! Ez gyönyörűen hangzik, de nem ér többet, mint az a kút, amelyhez nincs szivattyú és nincs edény. Ép úgy, mint ezek néikül nem tudunk hozzájutni a vízhez, a gazda sem boldogulhat, hiába van földje, ha nem tud jövedelemhez jutni. Ehhez bizony kell még egyéni rátermettség, tőke és fölszerelés is! Ha kellő tőke nélkül fog valaki a gazdálkodáshoz és nemsokára kölcsönpénzzel kell dolgoznia, az előreláthatólag tönkre fog menni. A mezőgazdaságba fektetett tőke nem a gazda hanyagságából, hanem természetes okokból kifolyólag, nem tud gyorsan forogni, tehát keveset kamatozik. A kölcsönpénz azonban manapság magas kamatot emészt. Már a kölcsön magas kamatösszege és a gazdaság csekély kamatozása közti különbözet elegendő arra, hogy a gazdaság szekere gyorsan ká-
