Zempléni Gazda, 1929 (9. évfolyam, 10-24. szám)
1929-10-20 / 20. szám
20. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 7. oldal. Ez természetes is, mert ők nem tartották számon, hogy mennyi eleséget fogyaszt el az a kacsa piacra érett koráig, hogy mi az elfogyasztott eleség értéke, csak azt tudják, hogy a kacsa sok, nagyon sok eleséget fogyasztott el s hogy ők a magas tartási költséghez viszonyítva csak nagyon olcsón tudták azt értékesíteni. E néhány sorban arra utalunk rá, hogy a kacsatenyésztés is lehet jövedelmező és hasznot- hajtó, — de csak akkor, ha a tenyésztők szem előtt tartják azokat a kellékeket, melyek a kacsatenyésztés jövedelmezőségét biztosítják. A kacsát tarthatjuk — ép úgy mint a tyúkot — hús és tojástermelés céljából. A kacsahustenyésztés azonban csak egy eset ben hoz hasznot, ha t. i. azt a tartási és értékesítési módot használjuk, mely főképen Amerikában honosodott meg s amely tartási rendszer mellett akár 50%-os hasznosítást is elérhetünk. Ez a tartási és értékesítési mód pedig épen ellenkezője annak, mint ami nálunk talán évszázadok óta meggyökeresedett. Az a nálunk általánosan közismert eljárás, hogy a kacsa értékesítésével annak teljes kifejlődéséig várunk s csak akkor vesszük hizlalás alá, mikor a kacsa már egészen érett, nemhogy jövedelmező nem lehet, de határozottan veszteséggel és ráfizetéssel jár. Hiszen 10 — 12 hetes kortól kezdve a kacsák sulyszaporulata nincs arányban azzal a nagy tömegű takarmánnyal, amit ezen időtől kezdve teljes kifejlődésükig elfogyasztanak, miután az ezen időtartam alatt felvett takarmányt inkább tollazatuk és csontozatuk erőteljesebb ki- fejlesztésére fordítják. A kacsa, mint husanyag, legjobban értékesít hető 10—12 hetes korban, akkor szolgáltatja ugyanis a legkitűnőbb pecsenyét s nagy falánksága dacára is, ekkor még nem sok rá a takarmányköltség, mert ami olcsó takarmányt ezen ideig elfogyaszt, azt mind testének gyors súlygyarapodására használja fel így érthetjük meg, hogy pl. Amerikában egy-egy kacsafarmon évenkint 20.000 —200.000 darab sütni való pecsenyekacsát is nevelnek s ezen farmtulajdonosok rendkívüli bevételekről számolnak el. A kacsaeleség legnagyobb részét ebben a korban szecskázott zöld eleség képezi, csak egy- harmad részben keverünk ahhoz korpát, árpa és tengeridarát. Lehetőleg kisterületü kifutó álljon a kacsák részére, a vizben való fürdésre se adjunk nekik alkalmat, mert gyors súlygyarapodásukat csakis a nyugalmas pihenés segíti elő, a korlátlan mozgási szabadság pedig csakis az izomzatot és a csontozatot fejlesztené. Kacsahustenyésztés céljából csak két kacsafajta tartása — a kínai eredetű pekingi és a Franciaországból származó roueni kacsa — kifizető. Mindkét fajta minden éghajlat alatt sikeresen tenyészthető, rendkívül gyors fejlődésüek, a fenti összetételű bőséges etetés melleit 10 hetes korban már kitollasodnak s a 2 kg-os átlagos súlyt is elérik s ekkor külön hizlalás nélkül is — mint pecsenyeáru — nagyon jól értékesíthetők. A kacsatartók azon részének figyelmét, kik bármi okból, pl. saját háztartásuk részére, a kacsák teljes kifejlődéséig tartják s akkor hizlalás végett tömés alá veszik, — két gyakorlati dologra hívjuk fel. Általános tapasztalati dolog, hogy a kacsát teljesen kihizlalni ritkán sikerül s rendszerint 3 heti tömés után félhizottan kell levágni, mert tovább nem emészt. Ennek legtöbbször oka az, hogy hizlalás alatt — zárt helyen lévén — az emésztéshez annyira szükséges kavicsozemeket nem pótolhatja és emjatt emésztő képességét elveszíti, tehát megbetegszik. Keverjünk csak a töméshez használt eieségbe kavicsszemeket s tapasztalni fogjuk, hogy kacsáinkat akár 6 hétig is hizlalhatjuk. Sokszor lehet hallani azt a panaszt is, hogy a kacsák begye tömés alatt gyakran megreped s emiatt elpusztulnak. E bajt is elháríthatjuk, ha kacsáinkat, mielőtt tömés alá vennénk, legalább két hétig kukoricával etetjük. Az egyoldalú zöld eleséggel való takarmányozás következtében ugyanis az állatok begye nem fejlődik ki elég erőssé, egészen vékony, fejletlen marad s legkisebb nyomás mellett megreped. Azért kell tömés előtt néhány heti szemes eleség adagolásával a begyet edzettebbé fejleszteni s akkor a kirepedéstől nem kell félnünk. Ha jövedelmező a kacsahustenyésztés, még jövedelmezőbb az a kacsatartás, amely tojástermelésre van berendezve. Ezelőtt néhány évvel ez a termelési ág még úgyszólván teljesen ismeretlen volt s olyan tenyésztőt, aki kacsatenyészetének jövedelmezőségét a tojástermelésre alapozta volna, nem ismertünk, már csak azért sem, mert a kacsatojás élvezete, bizonyos mellékize miatt, a régibb időben teljesen ismeretlen volt, másrészről még a legjobb tojónak ismert pekingi kacsa sem tudta produkálni azt az évi tojásmennyiséget, amely tartási költségét fedezte volna. A legújabb időben azonban a tenyésztői tu-
