Zempléni Gazda, 1929 (9. évfolyam, 10-24. szám)
1929-08-05 / 15. szám
15. szám. ZEMPLÉNI GAZDA 7. oldal Baromfitetvek. Sok kellemetlenséget, gyakran kimondhatatlan károkat okoznak a baromfiállományban a különféle vérszivó tetvek, melyek ha egyszer elszaporodtak s az ólakba befészkelték magukat, nagyon nehéz ellenük a védekezés. Ott, ahol a baromfitetvek nagyobb mértékben tanyáznak, a baromfiállomány siralmas képet mutat. A baromfiak bágyadtak, étvágytalanok, fejlődésükben visszamaradtak s ha a tenyésztő a tetvektől idejében meg nem szabadítja őket, a leggyakrabban el is pusztulnak. Veszedelmesek e baromfiélősdiek azért is, mert a különféle baromfijárványoknak legalkalmasabb terjesztői, az által pedig, hogy a folytonos izgatás által a szervezetet legyöngitik, az ellenállóképességet csökkentik s igy az állatot minden betegség iránt fogékonyabbá teszik. Ha nyáron a tyúkok a tojásprodukálással felhagynak ezt is sokszor a baromfitetveknek tulajdoníthatjuk, mert hogyan is tojna az az élősködőktől agyongyötört állat, melynek vérét ezek a szószerint vérszopók kiszívták s szervezetét le- gyöngitették. Főleg a nedves, piszkos, sötét, rosszul szellőzött ólakban tartózkodnak s elszaporodásuknak nagyon kedvez a nyári időszak, mivel a meleg időben szaporodnak a legjobban. Védekezzünk e kártékony élősködők ellen, ahol pedig már mindent beleptek, késedelem nélkül fogjunk azok kipusztitásához. Egyik baromfitenyésztő társaYn baromfitelepén, ahol a túlságosan elszaporodott élősdiek a baromfiállományt már majdnem tönkretették, azok kiirtására a következő sikeres eljárást foganatosítottuk : Minden egyes baromfirt 5—6 cm. távolságban nátrium fluor rovarport nyomkodtunk be két újunkkal a tollak között a bőrre, különösen a fejen, nyakon és a szárnyak alatt. Másnap az ólban a tetveket valósággal söpörni lehetett. A beporozást még két más alkalommal megismételtük Mikor a baromfiakat az élősdiektől igy megtisztítottuk, azokat néhány napig egy más, teljesen tiszta helyiségbe helyeztük. Ezután következett az ól kitakarítása, beme- szelése. Minthogy a tojófészkek, ülőrudak és más berendezési tárgyak alkalmas búvóhelyül szolgáltak a férgeknek, ezek megtisztításáról is gondoskodnunk kellett. E tekintetben nagyon bevált a kőolajos emulzió, melynek hígított oldatával alaposan bemázoltuk a fenti tárgyakat. A kőolajos emulzió, mely nemcsak kitűnő féregirtó, hanem elsőrendű fertőtlenítő szer is, házilag úgy készül, hogy negyed kg. száraz mosószappant 2 1. puha (eső) vízben szétforgácsolunk, azt addig főzzük, mig a szappan feloldódott. Éhez öntünk 8 1. petróleumot s jól összekeverjük. Ez által egy vastag krémszerü keveréket kapunk. Ez az alapanyag. Ha élősdiek kipusztitására akarjuk felhasználni, akkor ez alapanyagból 1 litert hígítsunk fel 10 1. vízzel s e folyadékkal mázoljuk be a tetvektől meglepett tárgyakat. Ha fertőtlenítést célozunk, akkor ezenfelül öntsünk hozzá hozzá fél liter karbolsavat vagy nyers kreozolt. Ha sikerült baromfiállományunkat és azok tartózkodási helyiségeit az élősdiektől megtisztítani, azután is állandóan résen legyünk s gondnnk legyen arra, hogy a baromfiólban a legnagyobb tisztaság uralkodjék. Ha az ól tiszta, akkor az élősködők nem tudnak szaporodni, elvesztik búvóhelyüket s vagy kivándorolnak, vagy elpusztulnak. Gondoskodjunk továbbá arról, hogy homok- füjdő állandóan rendelkezésére álljon a baromfiaknak. Az ól egyik világos sarkába készítünk egy négyszög alakú 10—15 cm magas deszkából fenék nélküli keretet, melyet megtöltünk homok, fahamu és esetleg gipsz keverékével. Ebben az állatok nagyon szívesen elhemperegnek, tisztálkodnak és a fürdés közben lehullott élősködők ebben a keverékben elpusztulnak. Nagyon fontos védekezési eszköz a mész- pornak kihintése is. 2—3 marék mészport végig szórunk az ülőrudakon, sárdeszkákon, a tojófészkekbe, de úgy, hogy az erősen porozzon és a mészpor minden kis részbe behatolhasson. A mészpor ugyanis nemcsak az élősködők szaporodását akadályozza meg, hanem el is pusztítja őket. Általában mindig szemünk előtt lebegjen az a közismert mondás hogy könnyebb a bajt megelőzni, mint gyógyítani. Végezzük a tenyésztés munkáját állandóan a kellő gondossággal és óvatossággal, akkor nemcsak sok gondtól és bosz- szuságtól, de sok érzékeny veszteségtől is megszabadulunk.
